Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Közlemények - †Hídváry Pisti: Praznovszky Mihály

XXVII-XXVIII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2003-2004 KÖZLEMÉNYEK Hídváry István 1945 május 4-én született Sanmarei-ben (Németország). Általános és középiskoláit Salgótarjánban végezte, majd a debreceni KLTE bölcsész karán történelem-népművelés szakra járt. Két házasságában egy fiú és egy kislány gyermeke született. Első munkahelye Salgótarjánban, a József Attila Megyei Művelődési Központ volt, ahol 1969-től 1971-ig dolgozott. Ezt követően 3 évig az Express Utazási Iroda Nógrád megyei vezetője, majd a Pest-Komárom-Nógrád FŰSZERT salgótarjáni fiókjának áruforgalmi előadója volt. 1980-ban az új múzeumépület átadásakor újra a közművelődés csábította el. Az első évtizedben a munkásművelődés segítése, támogatása volt a feladata, foglalkozott helytörténeti kutatással, a tanuló ifjúság múzeumi ismereteinek bővítésével és nyugdíjba vonulásáig a Múzeumbaráti Kör vezetője, szellemi összefogója, inspiráló ereje volt. 2003. december 20-án hunyt el. HÍDVÁRY PISTI PRAZNOVSZKY MIHÁLY Faludy György írta híres versében A haláltánc-balladában: „A földbe térünk mindahányan, /s az évek szállnak, mint a percek, /véred kiontott harmatával /irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!" De ezt mondta Babits is mielőtt örökre elnémult volna: „Csak az én telem nem ily mulandó, csak az én halálom nem halandó." De ezt mondta Kosztolányi is, mielőtt torkát elmetszette volna a rák: „Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él..." Eggyel kevesebben vagyunk, s a hiány megmarad bennünk, amíg egyszer mi is követjük majd Hídváry Pistit. Nekünk, barátainak, akiknek mindig Pisti volt, sőt inkább csak a vezetéknevén említettük: Hídváry. Az ő személyisége nem engedte meg a komolykodó titulust. Egyéniség volt, akihez hozzáidomult a neve, s mint tudjuk a görögök óta, a névnek varázsa van, nem véletlen a név és a személy azonossága. Eggyel kevesebben vagyunk, egy Madáchos diák ismét elment közülünk. Minden középiskolában, ahol élő és értékes hagyomány van, ahol izgalmas a szellemiség, jelentősek a tanárok, a diák élete végéig annak az intézménynek a hatása alatt áll. így vagyunk vele mi Madáchosok is, akik ráadásul az emberiség egyik legnagyobb zsenijének neve alatt nevelődtünk. Tudom, hogy annak idején a városban volt más középiskola is megfelelő súllyal és ranggal de ebben a kisvárosban Madáchosnak lenni már ak337