Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)

kerültek a munkások és a kommunista párt hatalmi pozíciói és a Gazdasági Főtanács ' ' 49 revén. Egy - két kis bányától eltekintve a kerületi bányaigazgatóság fennhatósága alá kerültek a Salgó és Nagybátony térségének bányaüzemei is. Ugyancsak a kerülethez kerültek Becske, Kiskér, Mátyásbánya, Ambrusbánya valamint Rózsaszentmárton és GyöngyösVisonta bányái.

50 Ebben az időben a bányák állapota, felszereltségük tekintetében igencsak hiányos volt, jórészt tönkrementek, elavultak, a feltárási munkák pedig szüneteltek. A munkanapok száma is eltérő volt. A termelés érdeke szerint még vasárnap is végeztek ún. „túlműszakokat".

51 Ezekre azért volt szükség, hogy a felsorolt nehézségek ellenére a szénfelhasználási igényeket ki tudják elégíteni akár pótműszakok igénybevételével is. 1946. március 26-án, az Iparügyi Minisztérium levele szerint a bányászatban szakmunkás hiány jelentkezett, a szlovák és német /ahogy írták: sváb/ nemzetiségű bányamunkások egy részének eltávozása illetve kitelepítése után. A szénhiányra való tekintettel a kitelepítési rendeletet a szénbányáknál dolgozók esetében azonban nem foganatosították, sőt 1947-ben a 42 091/1947/1/4. számú rendelettel az 1946. április 1. előtt a bányáknál dolgozókra nem alkalmazták. Ezért a következőket kellett elrendelni: 1.1937/38 000 sz. Ip.M. rendeletének 3. § a vájárképző tanfolyamokon előírt 600 csapatcsillési és 600 segédvájári műszakot mérsékelte, 2.1937/38 000 sz. Ip.M. rendelet 14. §-ban a segédvájári kinevezéshez 600 műszak teljesítése alól az üzemvezető felmentést adhat a bányakapitányság hozzájárulásával, 3. minden különálló munkahelyen legalább két munkást kell alkalmazni, és közülük az egyik lehetőleg vájár legyen. A bányakapitányság hozzájárulhat ahhoz, hogy 2-3 szomszédos munkahelyen ugyanaz a csapatvezető vájár lássa el az ellenőrzést.

52 A salgótarjáni szénmedence 22 bányaüzeme érdekelt volt a májusi versenyben, megértették a „munka frontjára" történő felszólítást, de sajnos a napi 250 vagon szén termelése lecsökkent 240 vagonra. A májusi verseny két győztes aknája is lemaradt a kitűzött céltól. A Margit lejtős akna a fellobbant tűzzel küszködött. A barnai és az inászói bányászoknak azonban sikerült a termelésük fokozatos emelése, mert megértették, hogy „ma a szén az értékálló jó pénznek az alapja és az aranyfedezete".

53 Nógrádi Sándor államtitkár hozta el a májusi széncsata győztes bányászainak Karancskeszibe a jutalmakat, mert a napi 46 vagon helyett 56 vagon szenet küldtek az újjáépítéshez. A Jenő lejtős akna bányászai a „Nemzet ajándékát", egy hatalmas méretű, hímzett vörös színű lobogót vehettek át. Az átadó ünnepségen elmondott beszédében Nógrádi Sándor szerint Békés és Csongrád megye forradalmi parasztsága, akik ellátták kenyérrel eddig is a szénmedencét, várja a szenet a cséplésre, hogy új illatos kenyeret adjon a bányászgyermek kezébe. „ A jó pénz csak úgy lesz igazán jó, ha a munka hőseinek kezében nem lanyhul el a csákány".

5 Ám a sok siker mellett negatív példa is akad ebből az időszakból: 1946. augusztus 18-án az SKB Rt. három aknájában a bányászok teljes létszámban beszüntették a munkát, mivel a Magyar Állami Kőszénbányászat KV Bizottsága augusztus havi liszt járandóságukat nem juttatta el hozzájuk. Ezért Takács Albert Béla, közellátási miniszteri biztos adta ki a jogosan elégedetlenkedők fejadagjait s ezzel sikerült a könnyen komolyabbra forduló munkabeszüntetést csírájában elfojtani.

55 1946. szeptemberében a helyi sajtó ismét az államosítás fontosságával foglalkozott. Idézte egy nógrádsipeki bányász panaszát, ahol a tulajdonosok, a bányászok fizetésével 31