Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)

gántőkések csoportja /.../ magánemberek zsebét van hivatva duzzasztani /.../Az egyéni haszon szempontjai fölé emelkedő állami, tehát közszervezet a maga osztályérdekmentességében ilyen lehetőségnek kitéve nincsen, ezt ilyen szempontok sohasem irányíthatják, más érdeket tehát mint a nemzetét nem ismerheti /..../ az állami igazgatás a kitermelt szenet helyesen a nemzeti munka céljainak megfelelően elosztani /.../ ahol az általános termelés szempontjaiból elsőrendű szükség van rá". Az általános nemzeti érdek hangsúlyozása mellett különös figyelmet szentelt a lap a munkás érdekeknek is. „ A termelésből eredő haszon ugyanis ebben az esetben nem magánemberek vagyonát növeli, nem egyesek drága kényelmét fokozza, hanem teljes egészében az üzemek fenntartására, javítására, bővítésére, tökéletesítésére fordulhat /.../a termelés anyagi eredménye megfelelő részben a munkás jólétét is emeli /.../az államosított üzem már nem magánüzem többé, hanem úgyszólván mindenkié, aki a termelésben részt vesz, ennélfogva a javakban, amelyek a munka eredményei, mindenki arányosan részesedik". Rákosi Mátyás 1945. december 14. -én, Tatabányán két figyelmet érdemlő kijelentést is tett. Az egyik szerint: „a bányászoknak résen kell lenniük, hogy a bányákat üzemképes állapotban adják át az államnak". A másik kijelentése megerősítette az üzemi bizottságok azon tevékenységét, hogy az MKP hathatós támogatásával a régi, tapasztalt, szakmai ismeretekkel rendelkező vezetőit eltávolíthassák: „ A tapasztalt bányamunkásokat igazgatókká, igazgatóhelyettesekké kell kinevezni".

27 Az államosítástól várták a bányák munkásainak ezrei annak a régi kívánságuknak a megvalósulását is, hogy a közlekedési eszközök igénybevételével megszűnjék a napi 2030 km-es gyaloglás a munkahely és lakóhely között. Úgy gondolták, hogy a megvalósuláshoz most már közelebb kerülhet többek között az üzemi fürdők építése is.

28 Az anyagi jóléttel együtt a munkásság politikai tekintélyének a megerősödését is várták az államosítástól - a megszerzett demokratikus jogokat - melyeket az üzemi bizottság és a szakszervezet biztosít. Ezek az üzemi bizottságok a hathatós munkásellenőrzések, a tőke elleni harc fontos szerveivé váltak, még akkor is, amikor működésükkel a bányákon belüli hatalmi viszonyokat megingatták. Az eddig sokat bírált műszaki értelmiség is igyekezett bekapcsolódni az újjáépítési munkába. Utalunk többek között Lassan József, Miskey Kálmán, Bauer Géza, Hegyi Kálmán, Frank Lajos, stb. tevékenysége mellet, hogy pl. Jenő aknán /Karancskesziben/ megértették a szénhiány felszámolásának a jelentőségét, a demokratikus ország hívó szavát. Saját elhatározásukból részt kértek és vettek a széntermelésben. Bányaírnokok, aknászok, külszíni felvigyázók, üzemi bizottsági tagok és bányajáró aknász kapcsolódott be a széntermelésbe. Egy főaknász pedig a műhelyekben talált magának elfoglaltságot. Az említettek 8 óra alatt 224 q szenet fejtettek, s ezzel a többi értelmiségi szakember példaképévé váltak a faluban. Az országban 1945. december 1-én új szervezetet hoztak létre azzal a céllal, hogy az akkori széntermelés zűrzavarát felszámolva, egy hatékonyabb és megfelelőbb költségű termelési szintet teremtsenek meg. Ekkor 34 bányaüzem működött alacsony termelési szinten a nógrádi szénmedencében. Az új szervezet a Termelési Bizottság nevet kapta, vezetője Miskey KáLmán, nagy tekintélyű bányafelügyelő lett, tagjai pedig: Petik Kálmán párttitkár és Haázer Sándor. Ők szervezték meg, hogy minden üzem napi jelentést küldjön, amit kielemezve határoztak a további teendőkről, sőt ösztönző béreket is bevezettek.

31 A második világháború befejezése után, a bányák szén eladásait 1945. júliusától állami ellenőrzés alá vonták s ezzel megszűnt a szén szabadáras értékesítése. Az Ipari Minisztérium adta ki ezek után az engedélyeket. Októberben megalakult a Szénkormány26