Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Néprajz - Lengyel Ágnes: A szakrális ponyvanyomtatványok jellemzői, szerepük a palóc népi vallásosságban

hoz tartozó palóc faluban, még 1812-ből származó ponyvanyomtatványt is tartalmazott az idős előénekesasszony ima-gyűjteménye.

12 Nagyböjtben használatos ponyvaßzet, Pünkösdi énekfüzet, 1872-ből Kváron (Kolary, 1869-ből. Szandán (Nógrád m.) használták Szk) használta Bélák Ferencné előénekes-aszaz 1990-es évek elejéig. PM 92. 36.19. szony, kb. az 195(hes évekig. PM 99.12.2. Az „istenes" énekeket, imákat, vallásos olvasmányokat tartalmazó ponyvaanyagot leginkább az asszonyok őrizték meg, akik a világi témákkal, a híres esetekkel, betyártörténetekkel foglalkozó füzeteket még a legnagyobb felfutás idején, a 19. század második felében sem nagyon vették kézbe: „ Úgy gondoltuk, hogy tán bűn az, ha olyat olvasunk. "

13 A világi tárgyú olvasmányokat elutasító felfogás nyilván a szerelmi költészet korábbi évszázadokbeli erkölcsi alapú cenzúrázására és az egyházi tanításokra vezethető vissza. „A Bűnös Mária Magdolnának" 1632-ben keletkezett, majd ponyván elterjedt népszerű históriája például felrótta hősnőjének, hogy az „világi énekkel tölte meg a' száját. "

14 A világi és a szakrális témájú ponyvairodalom története szorosan összefonódik. A világi nyomtatványok későbbi eredetűek, a vallásos ponyvatermékek utód- vagy testvérkiadványaiként tartjuk számon őket.

15 Közös gyökereikből fakadóan a szerzői és a befogadói réteg hasonló társadalmi helyzetű, a műfaji, stilisztikai tulajdonságok rokon jellemzőkkel bírnak, és azonosak az előállítás körülményei is. A külsődleges jegyek, a kiadó- és nyomdahelyek egyezései, a nyelvezet és az illusztrációk közös sajátosságai mellett sok esetben még a tematikai jellemzők hasonlósága is megfigyelhető. Vannak ugyanis olyan nyomtatványok, amelyek tartalmi szempontból a világi és a vallásos ponyva műfajába egyaránt besorolhatóak. Az egyszerre vallásosnak és világinak is tekinthető kiadványok között a befogadó közönség sem tett éles különbséget. Ezt példázza egy 1905-ben az Egri Nyomda Részvénytársasághoz címzett utánvétes megrendelőlevél is, melyben egyszerre igényeltek ájtatos és profán nyomdatermékeket: 4-4 pél242