Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)
Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: A matyó kézimunkák a nógrádi falvak textilkultúrájában
is, hogy a mezőkövesdiek terjesztette áru csak kiindulópontul, mintául szolgált. Egy 1930-as években itt készült vászonkötény 25 egyik mustrájában nem nehéz felismerni a matyőrózsás-szőlőfürtös kései matyó hímzésminta előképét, ugyanakkor az adott textília összességében szemlélve a helyi karaktert mutatja, megformálása alapján szervesen illeszkedik a kazári keskeny gangok díszítésének sajátos változási folyamatába. 26 Amíg a 21. század etnográfusa Nógrádban is már jószerével inkább csak a tárgyakat faggathatja, fél évszázaddal előbb még a muzeológus szeme előtt játszódtak le az ilyen folyamatok. Manga János a Szécsény környéki (rimóci) kistáji csoport szabadrajzú hímzéseit kutatva megállapította, hogy az 1940-es években változás állott be itt a fekete alapszínű, klott vagy selyem szakácskák hímzésében. Oka, hogy a mezőkövesdi asszonyok erre a vidékre is eljutottak, s kínáltak formára hasonló, de jellegtelen, „sem matyónak, sem palócnak nem nevezhető" díszítményű kötényeket. A szerény érdeklődés arra indította őket, hogy „megtanulják" a helyben szokásos mintákat. Utóbb az ilyen, bár elnagyoltan kivitelezett, műselyemmel varrott kötények már kelendőek lettek, s „háttérbe szorították a régi palóc hímzéseket". 27 Az idézett tanulási folyamat részleteire mai emlékezetből már nem kaptam választ. Arról azonban Rimócon beszélnek az idősebbek, hogy a 30-40-es években vásároltak matyóktól szakácskákat, „ki minyőt akart: matyósat, vagy mást", azaz hasonlót ahhoz, amilyeneket maguk is varrtak. Bár a közeli szécsényi vásáron is árultak mezőkövesdiek, gazdagabb volt a választék Gyarmaton, ezért oda szívesebben jártak a rimóciak vásárolni. A kereskedő varratlanul kínálta a kötényeket, azaz a hozzávetőlegesen számolt méretű kihímzett kelmedarabot utóbb a vásárlók maguk szegték, varrták, cifrázták fel helyi szokás szerint kész köténnyé. De lehetett anyagot is vinni, s rendelni rá hímzést kívánság szerint. Visszatekintve úgy tűnik, a matyók hímezte kötények inkább a ruhakészleten belüli választék bővítésére szolgáltak, nem szorították ki a helyi stílusú darabokat. 28 Jól szemlélteti ezt a 6. képen látható három asszony szakácskáinak összevetése. Flórián Mária rimóci megállapításai 29 e kistáji csoport egészére érvényesek: mindegyik községben a matyókhoz kötik a fekete posztóból, bársonyból készült, cifrán rojtozott téli kendők megjelenését. (7. kép) Gyakran az ilyen kendő egyik sarkát színessel, másikat feketével varrták ki, így ugyanaz a darab az életkor előre haladtának jelzésére vagy gyász kifejezésére egyaránt alkalmas volt. Utóbb hasonló kendők helyben is készültek, a matyó előképek nyomot hagytak a motívumkészleten, s követésre talált a műselyem fonalak használata. 30 Azonban ma már tudjuk, hogy a mindez csak egy impulzus volt a Rimóc környéki hímzésstílus változásának folyamatában, amit számos egyéb hatás követett az itteni, szinte napjainkig élő hímzőgyakorlatban. 31 Mivel a népművészet-kutatás érdeklődési körén kívül esett a kereskedelmi célból varratott matyó kézimunkák részletező elemzése, keveset tudunk az ilyen templomi textíliákról is. Az általuk közvetített hatásokat illetően tehát egyelőre inkább csak feltételezésekkel kell beérnünk. Az 1980-as években egy karancssági hagyaték 32 felgyűjtése során egy díszlepedővel (8. kép) kapcsolatban emlékeztek az örökösök, hogy a tulajdonos büszkén emlegette: olyan, mint a templomukban az oltárterítő volt akkoriban. Ellenőrizni az állítást már nem volt módom, de a laza szerkezetű, szalagcsokorral összefogott virágbokréta ismert motívum az értékesítésre készült matyó hímzéses oltárterítőkről. 33 S a lepedő díszítménye összességében beleillik abba a képbe, amit Fél Edit és Hofer Tamás a legújabb stílusú matyó hímzésekről felvázoltak. 34 Az sajnos már megválaszolatlan kérdés marad, hogy egyedi rendelésről volt-e szó, vagy ilyen lepedők beletartoztak a batyuzó asszony árukészletébe? Helyben aligha készülhetett az adott textí228