Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Régészet - Vaday Andrea: Kazár (többkorszakú régészeti lelőhely feltárásának előzete jelentése)

Kazár esetében kérdés, hogy a római határoktól távol, a hegyvidék belsejében miért fordul elő viszonylag nagy számban a római leletanyag. Köztudott, hogy a római kereskedők a katonaságnak mintegy felderítői is voltak. Éppen ezért a kereskedők azokat a területeket keresték fel, ahol olyan értesüléseket szerezhettek, amelyek a Római Birodalom számára fontossággal bírtak. A római-barbár kereskedelem szempontjából nem mellékes, hogy a késő-Antoninus, majd a Severus-korban egyre nőtt Felső- és Alsó Pannónia fontossága mind katonai, mind politikai szempontból. Ezekkel egy időben a tartományok gazdasági virágzása is kihathatott a szomszédos barbárokkal folytatott kereskedelemre. A tartományi többlet árunak jó felvevő piaca lehetett a környező barbaricum. Azonban az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a markomann-szarmata háborúkat követő időszakról van szó, amikor a Dunától keletre nagy etnikai változások játszódtak le. A háborúk idején a langobard-obius betörés arra hívta fel a rómaiak figyelmét, hogy a limestől távolabb eső, a tartományokat közvetlenül nem fenyegető térségek viszonyainak ismerete is fontos lehet a Birodalom számára. Nem véletlen tehát, hogy a távolsági kereskedelem jellegzetes árucikke, a terra sigillata a szarmata barbaricumtól északra, a hegyvidékbe nyúló, folyóvölgyeken vezető utak mentén messze északra eljut a római kereskedők által korábban nem preferált vidékekre is.

27 Kazár a Zagyva vízgyűjtő területéhez kapcsolódó út mellett fekszik, leletanyagával bizonyítva, hogy a rómaiak számára fontosabb térség volt, az északi területek elérésében. Összegzés Kazáron 2002-2003-as év folyamán egy többkorszakú régészeti lelőhely kisebb részének feltárására került sor (1. kép 1), a Salgótarján bel- és külterület csatornázási munkálatait megelőzően. A lelőhely a Kazár patak medrének déli oldalán, egy lankás domb lábánál (1. kép 2) fekszik. A lelőhelyen bronzkori telepnyomok mellett császárkori fazekastelep részlete került elő. A római korban továbbélő kelta lakosság településén a korszak ízlésének megfelelő leletanyag mellett kisebb mennyiségben császárkori germán és római export anyag is napvilágot látott. (2-4. kép) A bronzkorból egy kis agyag madárcsörgő (7 kép) említésre méltó. Az egyik bronzkori hulladékgödörben kettős, csontvázas temetkezés is napvilágot látott. (5. kép 1-2). A kelta típusú leletanyagból megemlítendő kis grafitos fazék töredéke, csiszolás nyomaival (8 kép). A császárkori településen hulladékgödrök, tároló vermek, épületmaradvány került elő és egy fazekasműhely is előkerült, két kemencével és munkagödörrel. (6. kép). A lelőhelyen kisebb számban - a császárkori anyaggal egykorú - germán kerámia is előkerült, köztük kiemelhető egy bepecsételt töredék

28 (8. kép 4). A lelőhelyet keltezi az exportált római kerámia, amely részben pannóniai áru, részben távolabbi tartományok terméke. A sávos piros festésű anyag (9. kép 8) mellett horpasztott falú pohár, fésűs díszítésű római házi kerámia (9. kép 7) és piros festésű rádlis (9. kép 4) és szürke festett rádlis edények (9. kép 5-6) érkeztek a közeli tartományból, míg a távolsági kereskedelem árucikke volt az előkerült terra sigillata anyag (9. kép 1-3). A szürke, gyorskorongolt kerámia általában matt felületű, kelta hatást jelez az edények egy részének besimított és karcolt díszítése, (8. kép 2-3) a formák ötvözik a kelta, római, szarmata és germán elemeket. A császárkori lelőhely - az itt előkerült pannóniai római exportáru alapján - a Kr. u. 190-225 évek közé keltezhető. 207