Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Művészettörténet - Shah Gabriella: A pásztói képzőművészeti gyűjtemény

illusztrátor volt. A Kossuth-díjas kiváló művészt grafikái alapján a „vonal fölényeskezű mesterének", a „természet művész-poétájának", „az állatok szerelmesének" és „a gyermekek barátjának" is nevezik. Hajlékony, könnyed játékos vonalaival azonban az élet fény- és árnyoldalaira egyaránt érzékenyen reagál. A Toldi című művén (16. kép) éppen azt a pillanatot ragadja meg, amikor Toldi „Rémítő szavával erősen kurjantott: „E fogással visszahökkenté a marhát, / S azon pillanatban megragadta szarvát". A magyar művészetben a leggyorsabb változás a szobrászatban jelentkezett, hiszen a II. világháború után a nagy építkezések új lehetőséget adtak szobrászainknak. A 20. század második felének magyar szobrászatának nagy tartalmi és stiláris változatossága van, amelynek ösztönzője mindenekelőtt az állandó nyilvánosság lehetősége. Főként a dekoratív épületplasztika és az emlékműszobrászat fejlődött. Pátzay Pál 1945-től a művészeti élet egyik fontos meghatározó személyisége, irányítója lett. 1945-1970 között a Képzőművészeti Főiskola professzora volt. Az ifjú szobrászgenerációra rendkívüli hatást gyakorolt. Művészetét - mindig emberi figurát megörökítő köztéri szobrait, kisplasztikáit, érmeit és domborműveit - a korai expresszív útkereső periódus után (Ifjúság, bronz, 1915; Fiúakt, bronz, 1915) egységes, klasszicizáló stílus, plasztikus, mértéktartó formanyelv, sima felületek és bensőséges, közvetlen hang jellemzik. Munkásságának elismeréseként 1952-ben kiváló művész címet, 1950-ben és 1965-ben Kossuth-díjat kapott. A meditativ, lírai irány szobrászképviselője, aki magas szinten művelte művészetét. Vízbelépő című alkotását (17. kép) a tökéletes formák és arányok jellemzik. Egy ruhátlan, klasszikus szépségű nőt formál meg, rendkívül magas művészi értékkel. A Képzőművészeti Főiskolán 1954-60 között Pátzay Pál tanítványa volt Pató Róza Művészete, ahogy a Kortárs Magyar Művészeti Lexikon írja róla: „koncepciójában természetelvű, formanyelvében klasszicizáló. " A mindennapi élet jelenségeit dolgozza fel, hol zsánerszerűen, hol jelképes célzattal. Erőssége a portré- és a gyermekábrázolás. A Kánon című művén (18. kép) igen erősen érződik mesterének hatása. Egy ágaitól megfosztott fán áll egy fiúgyermek, jobb kezével a fába kapaszkodva. A fa egyik ága rügyezik, növekszik, mint a fiúcska is. Megtöretése ellenére újabb hajtásokat hoz. A lírai hangvételű alkotás szimbolikus jelentéssel bír. Nagy András Olvasó című szobrán (19. kép) már hiába keresünk klasszikus vonásokat. Stilárisabb mű, melyből kiérződik, hogy a művész a modern európai plasztika nagy alakjai felé fordul; különösen Henry Moore hatása érvényesül. Az egy márványtömbből kifaragott alak lendületes formájával, lendületességével azonban semmit sem veszít elbeszélő jellegéből. A hatvanas években induló művészek még nem rendelkeztek ugyan a később már általános és széleskörű, a nemzetközi áramlatokkal is számoló tájékozottsággal. A hazai teljesítmények ismerete is elég volt azonban ahhoz, hogy ne tekintsék a monumentális és reprezentatív köztéri szobrot a szobrászhoz egyedül méltó feladatnak, hanem megkeressék és megismerjék az alkatukhoz, szemléletükhöz és művészi céljaikhoz legközelebb álló formát. így lett egyre közkedveltebb az éremművészet. A plakett népszerűsége sok forrásból táplálkozott. Teret adott a formális élményből születő szobrászi 193