Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Művészettörténet - K. Peák Ildikó: Ivány (egy festőművészről)

sán s a meleg barnák és általában a sötét tónusok megtartása mellett műveinek képi és színvilága sajátossá vált. A naturalista, az elsődleges látványt megragadó megfogalmazás helyébe egyfajta lírai, ugyanakkor a valóságot csupán kis mértékben átalakító absztrahálás lépett. A művek jellegzetes témái egyre nagyobb teret kaptak a csöndes enteriőrök, csendéletek. Visszatérve egy pillanatra a korai alkotásokhoz, ezek sajátosságait Iványi Ödön egy sajnálatos módon datálatlan - valószínűleg az 1950-es években keletkezett önarcképével érzékeltetjük. A 40x30 cm méretű, farostra festett olajkép még határozottan magán viseli Rudnay Gyula művészetének jegyeit, mind a festék felrakásának módja, mind a színek használata terén. Jellegzetes a sötét tónusok közül kivillanó, szinte világító inggallér fehér foltja is. A kissé elfordulva megfestett fiatalember mellképe mögött a háttér jelzetlen, a művész a lényegre, az arcra koncentrál. Ez az arc derűt, életörömöt tükröz, a szemek nem ránk, szemlélőkre néznek, hanem talán már valamilyen távoli célt látnak. Iványi Ödön e korai önarcképe olyan pályakezdő művészről vall, aki biztos kézzel, magas szinten sajátította el mestere tanítását s emellett határozott elképzelése van a jövőről. Lássuk most, hogy a későbbiekben, az 1960-as években hogyan alakul át ez a Rudnay hatásán alapuló, alapjában naturális kifejezésmód önálló, absztraháló képi világgá. Valószínűleg az 1960-as évek végén keletkezett a nagyméretű, Zűrös sakktábla című olajfestmény. Itt kell megjegyeznünk egyébként, hogy az életmű kutatójának munkáját nem könnyíti meg az a tény, hogy Iványi Ödön - rá jellemző nagyvonalúsággal - többnyire nem datálta alkotásait s gyakran cím adásával sem fáradozott. Számára a mű Zűrös sakktábla maga volt a lényeg, nem a száraz (a Nógrádi Történeti Múzeum tulajdona) adatok. Az egyes alkotások többségének keletkezési idejét elsősorban a stiláris vonások, hasonlóságok alapján lehet meghatározni. Visszatérve a Zűrös sakktábla című festményhez, itt már félreérthetetlenül felismerhető a változás a kezdeti művekhez képest, bár a kép színvilága - a barna és a sötétkék tónusai, a sötét háttérből kivilágló fehérek - még a korai alkotásokat idézik. A festmény témája zsánerjelenet. Sötét enteriőrben, fehér, magas támlájú széken kisfiú - a művész gyermeke - ül, előtte sakktábla. Kezében bábut tart, mozdulata, arckifejezése elmélyült koncentrációt érzékeltet. A képet derűs nyugalom, béke hatja át. A naturális, természethű ábrázolásmódot absztrahálóbb, erőteljes kontúrokkal elhatárolt formák váltják fel. Az egyszerűsített perspektíva, a „síkba kiterített" bútorok, a profilban ábrázolt kisfiú mozdulata, kéztartása az óegyiptomi képzőművészet megoldásaira emlékeztet, az időtlenség hangulatát kölcsönözve a festménynek. Hasonlóan erőteljes kontúrok jellemzik a Köcsögárus című kisméretű olajképet, melyen a formák még absztraháltabbak. A színes edények s a mögöttük ülő figura mellképe alig felismerhetők - szinte egymásba olvadnak. A színek lényegesen világosabbak, a 175