Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Művészettörténet - K. Peák Ildikó: Ivány (egy festőművészről)

XXVII-XXVIII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2003-2004 MŰVÉSZETTÖRTÉNET IVÁNYI (egy festőművészről) K. PEÁK ILDIKÓ A képzőművészeti témájú, egy-egy alkotót ismertető, vagy az alkotóról megemlékező írásoknak sajátos koreográfiája van, mely már a cím olvasása során érzékelhető. A cím általában a képzőművész munkásságának valamely jellemzőjét hordozza. Iványi Ödönről életében s halála után is született már számos kifejező gondolat, melyek elsősorban a művész oeuvre-jének legismertebb, legnagyobb sikert arató egységéhez, az akvarellekhez kapcsolódnak. A színek festőjeként, a fény szerelmeseként való megjelenítés azonban - bármilyen szép és elegáns - számunkra mégsem tudja teljes mértékben érzékeltetni sem Iványi Ödön sokrétű munkásságát, sem személyiségét. Számomra - s még inkább azok számára - akik évtizedeken át ismerték őt, a csupasz vezetéknév talán többet mond, hiszen Iványi Ödön egyéni művészetével és sajátos személyiségével egyedüli egy volt városunkban s megkockáztathatjuk, hogy a kortárs hazai képzőművészek között is. Ezen írásomban nem vállalkozom a gazdag életmű részletes elemzésére - mely terjedelmi okok miatt is egy önálló kiadvány tárgya kell, hogy legyen -, inkább annak néhány jellemző vonását szeretném érzékeltetni. Iványi Ödön 1918. november 12-én született Leszenyén, a mai Szlovák Köztársaság területén. A művész 1960-as évek végén született önéletrajza szerint 1920-ban a családot kitelepítették Szlovákiából. Mivel az apa, Iványi József tanító a Tanácsköztársaság idején a helyi direktórium elnöke volt, nem mert állami iskolában elhelyezkedni s magyar állampolgárságért is csupán 1956-ban folyamodott. Végül Cserhátszentivánon vállalt egyházi iskolai állást. Az elemi iskola első négy osztályát Cserhátszentivánon végezte, majd édesanyja halála után Sopronban és Győrben tanult. 1938-ban végezte el a középiskolát s még ugyanebben az évben felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, a neves festőművész, Rudnay Gyula tanítványaként. Rudnay Gyula - bár tanulmányait Hollósy Simon müncheni iskolájában folytatta s a későbbiekben Nagybányán s Párizsban dolgozott - Munkácsy festészetének legidőtállóbb hagyományait követte. Elsődlegesen a falusi élet őszinte, hamis pátosztól mentes megörökítését tűzte ki célul. A magyar falu, a hazai táj jellemző sajátosságait, ősi hagyományait kereste s a kor divatos népies életképeinél, idilli jeleneteinél többet, súlyosabbat tudott mondani. Festményei színvilágát a sötét tónusok, a földszínek jellemezték, de jól tudta érzékeltetni a napsütötte színek foltjait is. Művészete tiszta, őszinte volt s ezt az őszinteséget ültette át tanítványaiba is, mint a Képzőművészeti Főiskola tanára s mint az 1948-ban létrehozott bajai művésztelep alapítója s szervezője. Művészete, gondolkodásmódja s műveinek színvilága jelentős hatást gyakorolt Iványi Ödön korai munkásságára, elsősorban olajfestészetére. 1942-ben Iványi Ödönt behívták az I. páncélos hadosztály felderítő zászlóaljához, így főiskolai tanulmányait katonaként fejezte be 1943-ban. 1945-ben hadifogságba esett, 173