Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Művészettörténet - Kazareczki Noémi: A gótikus és a reneszánsz stílus együttélése Nógrád- és Borsod megye templomépítészetében

rétének tagozata: lemez-széles, kíma-lemez-keskeny, kíma-lemez. A lefaragott nyomok alapján rekonstruált szemöldökpárkány tagozata: lemez-szíma-lemez-lemez. A déli szentélyfalban szegmensíves ülőfülke, tőle keletre ugyanilyen, de kisebb méretű fülke mélyed a falba. A szentély sarkaiban, illetve a hosszanti falak felezőpontjain megmaradtak a késő-gótikus boltozat címerpajzsos vállai, az induló, kétszer hornyolt tagozatú bordák csonkjaival. Mint azt az eddig elvégzett kutatások megállapították a templomnak két román építési periódusa volt. Az első templomot 1200 körül emelhették. A második periódusban a hajót nyugat felé meghosszabbították és tornyot emeltek a nyugati homlokzat elé, viszont változatlan formában éltek tovább a hajó ablakai. Ennek az építkezésnek az idejét a 13. század második felére tehetjük.

26 Témánk szempontjából a harmadik középkori periódus a legfontosabb. Ekkor új, gótikus szentéllyel és sekrestyével látták el a templomot, a hajóban pedig egy mérműves ablakot helyeztek el. A hajó kétosztatú, lóhereíves alátámasztással és lefelé keskenyedő halhólyag motívumból felépülő ablaka volt az egyetlen, melynek a mérműveit helyre lehetett állítani. A többi előkerült gótikus ablak ugyanakkora méretű és formájú mint az előző, de mérműveik sajnos teljesen elpusztultak. A sekrestye kelet-nyugati tengelyű, téglalap formájú tér volt. A későgótikus építkezés korhatározásához a reneszánsz sekrestyeajtó nyújt segítséget. A két kímatagos kőkeret tagozatai igen laposak, ezért a reneszánsz viszonylag korainak mondható vonulatához sorolható - persze csak Borsod vonatkozásában. A legvalószínűbb, hogy Jagelló-kori, és az 1510-es években készülhetett. A templom mai formáját a 18-19. század folyamán nyerte el. A 18. században került sor a sekrestye lebontására, a homlokzat átalakítására és a torony megemelése még egy emelettel. A19. században újabb emelet került a toronyra és ekkor készült a körítőfal is. A következőkben tárgyalandó reneszánsz tabernákulum (19. kép) minden bizonynyal Sajókazáról került elő, de a megtalálás pontos helye, és az eredeti helye ismeretlen, még a református templomhoz köthetősége sem bizonyított. Ellene szól két érv is: egy 1950-es évekbeli jelentés szerint a tabernákulum egy „közeli házból" került elő, továbbá a Rátót nemzetségből származó valamennyi család címerében szerepel a hárslevél, viszont a tabemákulumon lévő címeren ilyen nincs.

27 A rajta látható címer megfejtése még ma is kérdéses, de a mecénás valószínűleg kapcsolatban állt az udvarral. A címeralak koronából kiemelkedő szarvas, amely leginkább a Tomori-család címérhez hasonlít. Joó Tibor szerint Bakócz-címer is lehet. Bakócz Tamás egri püspökként (1492-1497) mecénási tevékenységet folytatott ezen a vidéken. Ellenérvként említhető, hogy eltérés mutatkozik a két címer között, mivel a Bakócz címereken a szarvasnyak, vagy a fej átlövését nem jelzi semmi, de a tabemákulumon igen.

28 Ha fenntartjuk, hogy a tabernákulum valamelyik kazai templomot díszítette, akkor talán még az Ágoston-rendi kolostor is szóba jöhet származási helyként. A plébániatemplomhoz való köthetőségére Simon Zoltánnak dolgozott ki egy érdekes teóriát: eszerint a templom bizonyára valamely Kazán birtokos család temetkezőhelye is lehetett, ezért nyomós oknak kellett lenni ahhoz, hogy idegen címert ábrázoló tabernákulumot helyezzenek el benne. Ha valóban Tomori-címerről van szó, akkor valószínűleg Tomori Pál készítethette. Ő ugyanis 1520-ban azért állt ferences szerzetesnek, mert két menyasszonya is elhunyt az esküvő előtt. Az első menyasszony egy Putnoki lány volt, akit talán éppen a plébániatemplomban temettek el. Ezért elképzelhető, hogy Tomori Pál készíttethette a tabernákulumot menyasszonya emlékére. 143