Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)
Tanulmányok - Történelem - Harth Tamás: Adatok Balassagyarmat szőlő- és bortermelésének történetéhez
képpen jelölve legyenek: például egy palack bornak az ablakba való kihelyezésével. A szőlőterületekkel rendelkező helységek fél éves időtartamra kaptak engedélyt a bor ilyen módon való szabad árusítására. A rendelkezés egyenes következménye volt a kocsmáltatási jogot részben bérlő város és a Balassa-, Zichy uradalmak érdekellentéte a szőlőt művelő és bort mérő jobbágy, zsellér, cenzualista és honorácior lakossággal. Ellentmondásosabbá tette az ügyet, hogy az uradalmi ügyintézők, városi tisztségviselők szintén rendelkeztek szőlőbirtokkal. A rendelet következtében támadt nemcsak helyi, hanem országos zűrzavart egy újabb 1788 nyarán kibocsátott rendelet kívánta orvosolni. A rendelet értelmében a bortermelés ügyében érdekelteknek választaniuk kellett: vagy az urbárium szerinti kocsmáitatás mellett maradnak, vagy a termelők általi utcán át történő bormérést kívánják gyakorolni. Minden bortermelő helységből a bírónak és hat további kiválasztott embernek kötelezően közölnie kellett az illetékes szolgabíróval az általuk választott eljárást, amely ettől kezdve hat éves időtartamra vált érvényessé. A hat év elteltével ismét döntést kellett hozni. A rendelet, a felek között korábban létrejött „örökérvényű szerződés" esetén nem adott módot a választásra, így attól egyik fél sem állhatott el. Gyarmat vonatkozásában ez utóbbi kitétel vált meghatározóvá. Különösen a rendelkezés ide vonatkozó további része, amely kötelezővé tette a helyi kocsmák 3 évenkénti „árendába" adását olyanoknak, akik többet ígérnek érte. Abban az esetben, ha a bortermelők ezentúl az utcáról kívántak árusítani, akkor meg kellett téríteniük a városnak a kocsma megszűnéséből eredő kárt. Az így fizetett térítést a helység közszükségleteire kellett fordítani. II. József rendelete 1792 májusában érvényét vesztette. II. Lipót, elődje döntésével szemben úgy rendelkezett, hogy a jobbágy ismét csak az év egy meghatározott részében mérheti ki borát. Ezután, a megye határozata szerint, az 1771. évi urbáriumnak megfelelően ismét kemény büntetés járt a bor utcáról, házból való magánárusításáért. A megye tehát továbbra is a 1771. évi urbáriumot tekintette mérvadónak, szemben a város és a földesurak viszonyáról szóló 1776. évi helytartótanácsi döntéssel. 22 A város szőlőterületeiről az 1771-es balassagyarmati birtokösszeírás ad számot. Ezek szerint gróf Balassa Pál részén 68 (543 kapás), gróf Zichy Ferenc részén 72 (342 kapás) szőlő volt. 23 Ennek a mintegy 70 magyar holdra tehető szőlőterületnek a földrajzi elhelyezkedését jól szemlélteti az egy évtizeddel később megjelent I. katonai felmérés Balassagyarmat és környékét ábrázoló XV. térképszelvénye. (1. ábra) 24 122
