Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Nagyoroszi zászlók a nógrádi Történeti Múzeum történeti tárgyi gyűjteményében

1886 elején a nógrádi járási főszolgabíró felfüggesztette a jóváhagyott alapszabályok nélkül működő nagyoroszi egyesületeket és az egyesületek tulajdonát képező ládákat irományaikkal és pénzösszegeikkel zárolta.

12 A céhek vallási szerepe A vegyes céhek létrejöttében a szakmai-ipari érdekvédelem mellett a presztízs, a szociális biztonság és a vallási-kulturális tevékenység is jelentős szerepet játszottak. A vallás, a hitélet iránti elkötelezettség alakulásuktól kezdve fontos tevékenysége volt a céheknek. A céhlevelek megkövetelték a céhtagok részvételét a vasárnapi és ünnepi miséken, a körmeneteken. A szécsényi szabó, posztónyíró és szűcsmesterek 1617. évi céhszabályzata, amely mintául szolgált és csaknem szóról szóra egyezik a nagyoroszi szabó és szűcs céh kiváltságlevelével, erről így rendelkezett: „Item ha valaki penig akármelyik az mesterek közzül vasárnap Istennek igéjét elmulasztván szántszándékbul cselekedné, annak negligálásáért öt pénz legyen büntetése." A céhek támogatták az egyházközséget, hozzájárultak a templom egy-egy oltárának fenntartásához. „Item Szabó és Szőcs mesterek közül mindkét rendbeli mesterek egész czéhtül az templombéli oltárok szükséghére kiváltképpen az három fő ünnepnek tiszteletére Esztendőnként sub missione prasentium privilegiorum, tíz font viaszt tartoznak adni." A nagyoroszi szabó és szűcs céh privilégiumlevelében említett fő egyházi ünnepek közül már a XVII. századtól kiemelkedett az úrnapi körmenet. A csizmadiák, valamint a kovács-és kerékgyártó céh száz évvel később elnyert királyi privilégiuma kötelezővé tette az úrnapi procession való megjelenést. „Ha a Mester ember vagy legény az Úr napi Procession meg nem jelenne ha tsak fontos okai nintsenek, ha mester 2, ha legény 1 forinttal büntettessen." A céhartikulusok előírták a céhtagok kötelező részvételét a „minden fertály Esztendőben mondandó miseáldozatra" is az évnegyedenként tartott kántormisén . A misét a céhek az uralkodó szerencsés országlásáért, a haza boldogulásáért, az anyaszentegyházért és a megholt valamint a még életben levő céhtagokért mondatták. A céhek vallási elkötelezettségük, testületi összetartozásuk jelképeként zászlót készíttettek, amely alatt ünnepeiken felvonultak. E zászlók egyben templomi zászlónak számítottak, mivel legtöbbször a templomokban őrizték őket. A zászlókészítés költségeit a céh fedezte, amit vagy a céhtagok adtak össze vagy a céhbe álló mesterektől külön díjat szedtek zászlóalapra. Nagyoroszi két XVIII. század elején alakult céhének privilégiumában a zászlókészítésre vonatkozó vallási előírás nincsen. Az 1731. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv három zászlót sorol fel a templomi felszerelések között, de céhzászlóról nem tesz említést. A Mária Terézia 1761. évi céhügyi rendelete nyomán keletkezett szabadalomlevelek már tartalmaztak a zászlókészítésre vonatkozó cikkelyeket. A Nagyoroszi céhek zászlójáról az első adatunk az 1789. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv templomi felszereléseket számba vevő anyaga. „Navim Ecclesiae ornant 8 vexilla, et quidem 2 majora sericea, quorum alterum coloris rubri ad Coehum Sartorum et Cothumariorum hie loci unitum, alterum coloris argentei ad Ecclesiam spectat. Item 6 minora lanea." (A templom hajóját 8 zászló díszíti: 2 nagy selyemből készült zászló, a rubinpiros a szabók és a csizmadiák közös zászlaja, az ezüstszínű az egyháznak szolgál. Továbbá 6 kisebb gyapjúból készült zászló...) A jegyzőkönyvben említett céhzász107