Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)
A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Sándor Anna: A Nyitra-vidéki palóc nyelvjárások
pótlónyúlás kísérte az 1-kiesést (viszé: 4.,5.,6.), de a legtöbb esetben, összesen 16 kutatóponton labializációval is járt (visző). Az eddig ismertetett és a többi általam megvizsgált, de most nem említett néhány hangtani sajátosság nyelvföldrajzi vizsgálata alapján arra következtethetünk, hogy a Nyitra-vidéki nyelvjárások két nagyobb csoportba sorolhatók: az északnyugati (1-10 kutatópont) és a nyugati palócba (18., 19, 20., 21., 22., 23. kutatópont), s köztük van egy eléggé széles átmeneti sáv (11., 12., 13., 14., 15., 16., 17.), amelyben mindkét típus jelenségeiből találhatunk adatokat. Ahhoz azonban, hogy megnyugtatóan tisztázhassuk a Nyitra-vidéki nyelvjárások belső tagolódásának kérdését, természetesen szükséges a többi adat elemzése is, beleértve a hangtaniakon kívül az alaktani és a szókészleti jellegűeket is. Bár előadásomban csak néhány hangtani jelenség izoglosszája alapján levonható tanulság ismertetését tűztem ki célul, mivel azonban a magyar nyelvjárások osztályozásakor is többször voltak perdöntő erejűek az alaktani jelenségek, utolsó adatként én is szeretném még egy morfológiai jelenség területi megoszlását bemutatni. Ez pedig a -ra/-re viszonyrag realizációja, melyről köztudott, hogy a vizsgált kutatási terület néhány pontján nem illeszkedik a szótő hangrendjéhez, ugyanis a mély és vegyes hangrendű szavakhoz is a magas hangrendű -re toldalék járul. Ezt az alaktani jelenséget az asztal, deszka és a pad főnevekhez, illetőleg az az mutató névmáshoz való kapcsolódásában vizsgáltam meg. Nem illeszkedett a toldalék, tehát ™rrë v. ™rë, ™sztalrë v. ™sztàrë, deszkarë, p™drë alakban - Barslédecet kivéve az 1-10. kutatóponton fordult elő. Barslédecen és az összes többi kutatóponton illeszkedett a toldalék (5. térkép). S itt meg kell jegyezni, hogy Barslédecen az arra a nyugati palóccal egyező ára alakban realizálódik, tehát az erős 1-ezésen kívül e tekintetben is inkább a nyugati palóc felé hajlik, jóllehet mutat néhány egyező vonást az északnyugati típus legészakibb településeinek nyelvjárásával is. Az északnyugati típuson belül Barslédecet leszámítva a legtöbb eltérő jelenséget a négy legészakibb kutatópont, Vicsápapáti, Béd, Nyitraegerszeg és Menyhe tartalmazza. A Nyitravidékiek tudatában is e települések nyelvjárásai sajátos csoportosulásként jelennek meg. E belső tagolódás kialakulásában számos nyelven belüli és nyelven kívüli tényező játszhatott szerepet. Az egyik nyilván az lehet, hogy a délről északi irányba tartó nyelvi változások egy része nem érte el ezeket a legészakabbra fekvő falvakat. Barslédec esetében a településtörténeti tényezőket is meg kellene vizsgálni, de a községnek a közigazgatási besorolása is szerepet játszhatott, ugyanis a kis falu közigazgatásilag két vármegyéhez tartozott. A Dervence patak egyik partja Bars megyéhez, a másik Nyitra megyéhez tartozott. A többi kutatópontnál hatással volt nyilván az is, hogy a hegymegi kutatópontok esetében (Béd, Menyhe) a 600-700 m magas 405
