Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Sándor Anna: A Nyitra-vidéki palóc nyelvjárások

2. térkép: Az ly, j és l előfordulása a lyuk, folyat v.folyatyik 'üzekedik', gólya, király szvakban Ha a vidékre jellemző magánhangzó-fonémák gyakoriságát vesszük az osztályozás alapjául, kiindulhatunk a zárt tendencia legerősebb tagjából, az í-zésből, mely a Nyitra-vidéki nyelvjárásokban Imre Samu szerint is „igen erős fokú" (1971: 353). A tájatlasz 13 idevágó adatából 10 esetben valóban egységesen zárt í-zés jelentkezik a köznyelvi é helyén. Ezek a következők: édes, énekel, pénz, ebédel, szép, fösvény, görény, húsvét, kötény, szegény. Három morfémában - nélkül, kenyér, fésű - azonban a köznyelvi é eltérően viselkedett. Pl. a fésű szóban kétféleképpen realizálódott a vidék nyelvjárásaiban. Mindenhol zártabbá vált, de van ahol labializálódott is, vagyis ennek alapján két csoportba oszthatók a kutatópontok. Az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 13. és 14. kutatóponton ű-t ejtenek az é helyén ifűső), míg a többi településen a zárt í-zés jelentkezik (fiső) a 22. kutatópontot kivéve, ahol a köznyelvi é-i ejtik (féső). (3. térkép) 402