Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)
A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Sándor Anna: A Nyitra-vidéki palóc nyelvjárások
A Nyitra-vidéki nyelvjárások sokszínűségének feltérképezése és a nyelvi értékmentés ösztönzött engem 1991-ben arra, hogy hozzáfogjak az adatgyűjtéshez, melynek szerény eredményeiről a III. Dialektológiai Szimpozion folyamán már beszámoltam (SÁNDOR 1998: 276-284). Az azóta eltelt időszakban az eredetileg tervezett 23 kutatóponton (1. térkép) megtörtént a nyelvjárási adatok begyűjtése, de menet közben kiderült, hogy hasznos lenne megvizsgálni a ma már Vágsellyei járáshoz tartozó Felsőkirályi és a Verebélyen túl található Csiffár község nyelvjárását is. így a kutatópontok száma 25 lett. A 25 kutatópont négy járás területén fekszik: a legtöbb (22) a Nyitrai járásban található. A legutóbbi, 1996-os közigazgatási felosztás szerint azonban Bárslédec átkerült az Aranyosmaróti járásba, ezáltal Bárslédec az Aranyosmaróti járás egyetlen magyarlakta községeként közigazgatásilag elszakadt a Nyitrai járás többi magyar településétől. Ez a tény valószínűleg még jobban felgyorsítja a nyelvsziget peremén fekvő település amúgyis rohamos asszimilációját. S ahogy említettem Felsőkirályi a Vágsellyei, Nagykér pedig az Érsekújvári járáshoz tartozik. Azért tartottam fontosnak a kutatópontok számának más járásokbeli községekkel való kibővítését, mert „egy tájatlasz földrajzi kijelöléséhez célszerű tágabban megvonni a gyűjtőterület határát, hogy minél több jelenség eltűnése, illetőleg megjelenése érzékelhetővé váljék" (JUHÁSZ 2001: 113). A Nyitrai járásban található 22 kutatópontból 13 a szűkebb értelemben használt Zoboraljához tartozik, bár az utóbbi évtizedben e megnevezést a járás összes magyar településének megjelölésére kezdték használni. Sőt e községek regionális társulása is ezt a nevet viseli (Zoboraljai Községek Regionális Társulása). A gyűjtés, ahogy erre már fentebb utaltam, 23 kutatóponton zajlott le, s 9 kutatóponton megtörtént az ellenőrző gyűjtés is. Az adatgyűjtés alapját egy 228 kérdést tartalmazó kérdőív alkotta, de emellett természetesen összefüggő szövegfelvételeket is készítettem. A 228 kérdésből 60 hangtani, 40 alaktani és 128 lexikai jellegű, de a hangtani jellegű adatok számát növelik a morfológiai és lexikai térképlapok is, hiszen a fonetikai jelenségek lexémákban és morfémákban élnek. Mivel a magyar nyelvjárások elsősorban a hangtani jelenségek alapján határolódnak el egymástól, én is elsőként a hangtani sajátosságokat fogtam vallatóra, melynek során megállapíthattam ugyan néhány tényt a Nyitra-vidéki nyelvjárások belső tagolódását illetően, de kérdőjelek is maradtak még bőven. Ami a vizsgálati módszert illeti, először az egész területre jellemző sajátosságokat vettem szemügyre, majd nagyobb számban elemeztem „azokat a jelenségeket, amelyek a kisebb tájegységekre jellemzőek, és így differenciáló jellegűek" (GÁLFFY 1969: 24). Megvizsgálva a magánhangzó-fonémák számát, 8 rövid és 7 hosszú előfordulása a jellemző, de az 1., 2., 4. és 5. kutatóponton a zárt ë és a nyílt e szinte teljesen egybeesik, esetleg fonetikai variánsaik lehetnek némileg 400
