Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - R. Várkonyi Ágnes: Természet és társadalom – A történeti ökológia lehetőségei

mint a Tisza-szabályozás egyik úttörője és szorgalmazója, igyekezetei megfeneklettek a pénztelenség zátonyain.

34 Esetlegesség és közöny áldozatai lettek a végvárrendszer jobb sorsra érdemes vízmüvei. A török megszállta területek visszafoglalása után az általános rendezésben a várakat övező vizek ügye is napirendre került. Voltak olyan javaslatok, hogy ezeket az ország középső részét átszelő vagy egymásba láncszerűen kapcsolódó vízrendszereket rendbehozva, karbantartva halgazdálkodásra lehetne használni. Ezzel szemben nem ismerünk átfogó tervet. Hol kiszárították, másutt betemették, ismét másutt a folyók, vízfolyások szabályozásával sorsukra hagyva elposványosították a várak körüli csatornák, vizes-árkok, tavak régi vízvédelmi rendszerét. A Tisza-völgyet az 1750 körüli években pusztították nagyobb áradások. Majd az 1770-1780-as években, s a 19. század első felében 1806, 1816, 1830, 1844-1845-ben több száz települést öntenek el, zárnak el hónapokra a külvilágtól a kivédhetetlen árvizek.

35 Erdők A 18. század folyamán már tudatában voltak, hogy az árvizek és az erdőirtások között összefüggés van, s mindvégig növekvő gond az erdők pusztulása. Az 1720. évi kimutatás már jelezte, hogy fogynak az erdők Magyarországon és kevesebb a szálfa. 1711 után a Habsburgkormányzat Magyarországra helyezte a hajóépítés bázisát, mivel a tiroli és az alsó- és felső-ausztriai erdőkben az előző századokban nagy pusztítások történtek.

36 Aránytalanul nagymértékben vette igénybe a Kárpát-medence erdőségeit az ország ipari fejlődésének sajátos jellege, és a Habsburg birodalom gazdasági rendszerében elfoglalt helye is. Amint ismeretes, nagymértékben fejlődött a vasbányászat, a kohászat, s a földesúri gazdaságokra telepített ipar. Már a 17. században működtek üvegofficinák, papírmalmok, és a Zrínyiek híres csabari officina ferrariaja. A 18. század folyamán elterjedtek a faszéntüzeléses nagyolvasztók. A vastermelés a század elejinek háromszorosára emelkedett, a réztermelés a század közepi évi 1200-1300 tonnáról ötven év alatt 2000-3000 tonnára nőtt.

37 A források egyértelműen a bányák, kohók, téglaégetők, mészégetők növekvő faigényeiről tájékoztatnak. A zalatnai kohóhoz 1779-ben 34 CSÁSZÁR Elemér: Orczy Lőrinc és a Tisza szabályozás. Századok, 1908. V. ö. : MEZEY Márta: Orczy Lőrinc. In: A magyar irodalom története. 3. kötet, Bp., 1965.103-105. » DUNKA Sándor -FEJÉR László - VÁGÁS István: Verítékes honfoglalás. A Tisza szabályozás története. Bp. 1998. » TAKÁTS, 1900. 37 HECKENAST Gusztáv: A magyarországi vaskohászat története a feudalizmus korában. Budapest, 1991,273. 359