Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - R. Várkonyi Ágnes: Természet és társadalom – A történeti ökológia lehetőségei

Petrozsényi medence stb.) A kőszén használata mégsem terjedt el. Hiányoztak a megfelelő utak, a tőke, a befektetés. A szállítást sem tudták megoldani. A gőzgépeket fával fűtötték. 1748. február 20-án meghatározta az Udvari Kamara a revistyei és saskői jobbágyok panaszára, hogy ezentúl a tűzgépekhez szükséges fa fuvarozásáért ölenként 3 ft 30 krajcár fuvarbért kapjanak, de az erdőben csak ott legyen szabad nekik legeltetni, ahol a fák már olyan magasak, hogy marha el nem érheti a fa hegyét. 27 Az energiaváltás a 18. század nagy kihívása, Magyarországon elmaradt. Noha a század folyamán már ismerik a fontosabb széntelepeket, az első szénbányát csak 1788-ban nyitották meg Resicán. A Kárpát-medence különböző tájain változat­lanul fával tüzeltek. A népességszám gyors növekedése az elmaradt energiaváltással, a fejlődő ipar igényeivel és a vízimalmok számának csökkenésével együtt vezetett oda, hogy minden addiginál több fát használt fel a társadalom. A század utolsó harmadára a síkvidéken, a kipusztított erdők miatt emelkedett a talajvízszint, a letarolt hegyoldalak elvesztették vízmegtartó képességüket, s ez árvizekkel és elmocsaraso­dással járt együtt. Vizek A 18. századi vízrendezői munkálatokat a "korszerű" árvízvédelem szán­dékának kialakításával együtt, alapvetően a gazdasági érdek vezette. 28 A kormányzat és a földesurak minél több termőterületet kívántak. Azért szorgalmazták, hogy felszámolják az ősi ártéri gazdálkodást, a fokos vízgaz­dálkodást, mert így visszaszorítják az ártereket, szűk gátak közé zárhatják a folyókat és lecsapolhatják a mocsarakat és a tavakat. A folyók és csatornák pedig a kereskedelmi szállítást lebonyolító hajózást szolgálták. A települések igyekeztek művelhető földterületeiket megnövelni. Kertjeik, házaik védel­mére emeltek a maguk erejéből gátakat, mint pl. a Nagykunság és a népe­sebb, gazdaságilag is erősebb Jászság. 29 Az igényeket kiváló vagy szerényebb képzettségű kamarai mérnökök, földmérők, vízimérnökök szolgálták. 30 Krieger Sámuel (1746?­27 PECH, 1964.399. 28IHRING Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története. Bp, 1973. - ANDRÁSFALVY, 1975. ­LÁSZLÓFFY Valdemár: Tisza. Vízi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben. Bp., 1982. ­RÉVFI OSZKÓ Magdolna: A Rétköz földhasznosítása a XIX. századi vízi munkálatok előtt. Agrártörté­neti Szemle 1986/12 - DÓKA Klára: A vízi munkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében (1772-1918). Bp., 1987. BENDEFFY László: Vízimérnöki munkálatok a Balaton környékén a XVIII-XIX. században. Agrártörténeti Szemle 1964. - BORSOS Balázs: Három folyó között. Hagyo­mányos gazdálkodás alkalmazása a természeti viszonyotítoz a Bodrogközben a folyószabályozási munkák előtt és után. Kandidátusi disszertáció Bp., 1994. 29 KÁROLYI-NEMES, é. n. 81. 90. ж NAGY Júlia: Görög Demeter, Kerekes Sámuel és Márton József a XVIII. századi magyar térképészet kiemelkedő művelői. Földrajzi Értesítő, 1977. 2.; FODOR Ferenc: Ballá Antal élete és műszaki mnnkás­357

Next

/
Oldalképek
Tartalom