Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Voigt Vilmos: Egy új palóckutatás az új évezredben

a szocializált, átalakult falu életének bemutatását kellett volna, hogy nyújtsa. Köztudott, milyen érdekes megfigyelésekre került itt sor, szakmailag nem csupán becsületes, hanem egyenesen etikus módon. Nem csupán az ötvenes évek igencsak cikkcakkos agrárpolitikája miatt nem jelenhetett meg soha ez a monográfia. Noha sokan máig sem ismerjük elég pontosan, mit is terveztek, mit is valósítottak meg a gyűjtés, majd a beszámoló tanulmányok elkészítése során - annyit mégis biztosan láthatunk, hogy itt egy különböző tanulmányokból álló monográfia elkészítése volt a cél. Vagyis, noha az "agrárploretár falu", vagy a "szocialista átalakulás" voltak a vezérfogalmak, azért végül is egy olyan áttekintés lett volna az eredmény, amelynek egyes fejezetei hagyományosak lettek volna (mint pl. település, táplálkozás, viselet stb.), azaz nem valamilyen új tudományos rendszerezést próbáltak volna ki. Továbbra sem kívánunk itt teljességre törekvő tudománytörténeti szemlét adni, mégis megjegyezhetjük, hogy az egyébként igen tanulságos nógrádsipeki és nógrádvarsányi monografikus vizsgálatok sem különböznek ebben a tekintetben. E többszerzős falumonográfiák nemcsak azért fontosak egy új palóckutatás szempontjából, mivel idetartozó falvakat vizsgáltak, hanem azért is, mivel már egy olyan korszakban születtek, amikor lehetőség volt objektív kutatásra, és ezek eredményeinek ugyancsak objektív megfogalmazására is. Noha az új palóckutatás szempontjából feltétlenül szükség van arra, hogy a ma is élő szervezőktől és szerzőktől megtudjuk, melyek is voltak az eredeti célkitűzések, és ezekből mi és miért valósult meg úgy, ahogy ezt a mai olvasó láthatja - és egy ilyen beszámoló sokban segítheti az új áttekintés színvonalának emelkedését azt mégis nyugodtan megállapíthatjuk, hogy e két falu vizsgálatának megjelent eredményei éppen elméletileg a leginkább hiányosak. Nem az egyes közölt dolgozatokkal, azok szemléletével lehetünk elégedetlenek, sokkal inkább azzal, hogy nem tudjuk meg, milyen rendszerbe illeszthetők az egyes gyűjtések, megfigyelések, közlemények. Szerencsére éppen e munkálatok idején már folyt az a nagyszabású munka, amely köztudottan a négykötetes Palócok nagymonográfiában ért célba (1989). Bakó Ferenc ugyan nincs már közöttünk, azonban e nagyszabású szintézis sok fontos közreműködője ma is jelen van. Ezért nem is szükséges ismét értékelni ezt a kutatást, illetve a megjelent összegezést. Csupán három fontos vonást említek. Mindmáig ez az egyetlen néprajzi nagymonográfia a magyar tudománytörténetben. (Legközelebb jutott volna hozzá a 20. század elején a Balaton-monográfia néprajzi áttekintése, ha ennek igazán nagyszabású terve lett volna, és ez meg is valósult volna.) Ez a körülmény különösen tanulságossá teszi mind e munka eredményeit, mind hiányosságait, esetleges kényszer-megoldásait is. 1. A monográfia előkészítése, a gyűjtés szervezése és lebonyolítása nálunk társtalanul gondos volt. Értekezletek egész sora tisztázott fel301