Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)
A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Selmeczi Kovács Attila: A palócok kutatása a kezdetektől napjainkig, különös tekintettel Reguly Antal tevékenységére
Gábor és Lengyel Ágnes vitte tovább különböző témakörökben a kutatásokat. Heves megyében 1952-től Bakó Ferenc végzett kiemelkedően eredményes kutatást főként a település, építkezés és népszokások területén. 1969-től Schwalm Edit elsősorban a népi táplálkozás, 1971-től Petercsák Tivadar az erdőgazdálkodás vizsgálatával bővítette az intézményi témakutatásokat. A borsodi palócok folklórját az 1950-es években Lajos Árpád, tárgyi kultúráját Bodgál Ferenc tanulmányozta. Az 1970-es évektől Szabadfalvi József, Bodó Sándor, Veres László, Dobrossy István, Fügedi Márta, Viga Gyula járult hozzá a palócok kutatásához. A helyi múzeumokon kívül más intézmények és egyéni kutatók is részt vállaltak a palócok néprajzi vizsgálatában. A Néprajzi Múzeum munkatársai az 1940-es évektől a Palócföld különböző vidékein folyamatosan végeztek témakutatásokat (mint pl. Palotay Gertrúd, Madarassy László, Fél Edit, Gönyey Sándor, Molnár Balázs, K. Csilléry Klára, Varga Marianne). De jelentős volt korábban Berze Nagy János népköltési gyűjtése, vagy Kodály Zoltán népzenei kutatása is. A gömöri barkó etnikai csoportról Paládi-Kovács Attila adott sokrétű ismertetést. A dél-gömöri területek népköltészeti kultúráját Ujváry Zoltán évtizedek óta fáradhatatlanul kutatja. A mai Szlovákia területére eső palóc települések vizsgálata szempontjából figyelmet érdemel a szlovák etnográfusok több éves helyszíni kutatómunkájára épülő Hont - a népi kultúra hagyományai című terjedelmes monográfia (Botík szerk. 1988). A palóckutatásban lényeges fordulatot hozott az 1967 őszén Egerben tartott módszertani tanácskozás (vö. Bakó szerk. 1968), amely mozgósította a palócok iránt érdeklődő etnográfusokat, akik a sokrétű szakmai vitát követően monografikus kutatásra és feldolgozásra határozták el magukat. A "Palóckutatás" néven intézményi háttérrel megindult szisztematikus gyűjtő- és feldolgozómunka szervezését Bakó Ferenc vállalta magára. Az egri múzeum adattára szolgált a gyűjtött anyag elhelyezésére, a múzeum finanszírozta a kutatóutakat, biztosította a technikai feltételeket. A közel két évtizedes szakmai program során számos módszertani közlemény, kérdőív, forrásközlés került kiadásra, így többek között Reguly Antal palóc jegyzetei is (1975). Meg kell említeni a Kocsis Gyula által összeállított palóc bibliográfiát, amely a kezdetektől 1970-ig tematikus rendben adta közre az ide sorolható nagyszámú publikációt (Kocsis é.n.) A monografikus feldolgozás eredményeként 1989-ben Palócok címmel négy kötetes impozáns kiadvány látott napvilágot, amely minden fontos néprajzi témakörben helyszíni terepgyűjtésre támaszkodó összefoglalást nyújt az adott szakterület elismert művelői tollából. Ennek következtében nemcsak a regionális kutatásokhoz, hanem a tematikus vizsgálatokhoz is kézikönyvként alkalmazható (Bakó szerk. 1989). Az 1970-80-as évekbeli palóckutatás és feldolgozás földrajzi korlátozottsága miatt is különös jelentősége van a debreceni egyetem Néprajzi Tanszékén folyó nagyszabású gömöri kutatásoknak, amelyek az országhatár túloldalára került palóc településeket is vizsgálat alá vették.
