Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Paládi-Kovács Attila: A palócok eredete, etnikai összetevői

GYÖRFFY György megjegyzései azt sugallják, mintha a Felföld szláv lakosai közül csak a lengyel és a morva telepeseknek lett volna ismeretük a polovec-kun betörésekről. Ezért figyelmeztetnünk kell arra, "hogy a kunok ellen az országot védelmező Szent László kultusza a Felföldön nem marad el az erdélyi, a székelyföldi mögött. (A székelyek saját védőszentjükként tisztelik.) A kunok (úzok, besenyők) főként az Al-Duna és a mai Moldva felől vezették hadjárataikat, de próbálkoztak az Északkeleti-Kárpátok hágóin betörve is. 1085-ben Kutesk besenyő ("kun") vezér a Felső-Tisza vidékére tört be, ahonnan Szent László kiveri, 1092-ben pedig László azért vezet hadjáratot Vaszilkó orosz fejedelem földjére, mert az a kunokat arra biztatta, hogy Magyarországra támadjanak.

25 "A középkori Magyarország északi tájain a Szent László kultusz négy markáns gócpontjáról van tudomásunk. Ezek egyike a nógrádi Szentkút és vonzáskörzete halvány nyomaiban még manapság is őrzi e népi hagyományvilág emlékét."

26 A másik körzet Gömör, ahol számos templomtitulus és a királyt (Pelsőc, Csernek, Zsíp, Gömörrákos, Krasznahorkaváralja, Rimabrézó, Kövi) és a legendáját megörökítő falképek sokasága említhető (Gömörrákos, Süvéte, Karaszkó, Rimabánya). A harmadik körzet a Szepesség, ahol a középkori magyarságot a lándzsás nemesség képviselte, s ahol művészi szobrok, falképek, táblaképek sokasága őrzi László kultuszát. Negyedik körzet az egykori Torna vármegye, néhány szomszédos észak-borsodi és abaúji településsel (Szalonna, Rakacaszend, Tornaszentandrás, Csecs). A középkori templomokban fennmaradt művészi ábrázolások mellett itt a leggazdagabb a kunokkal megvívó Szent László tetteinek szájhagyományban megőrzött szöveganyaga is. Mindezt MAGYAR Zoltán kötete bőségesen tárja elénk Torna megyei népmondák с kötetében. A "polovec-kunok" képét a 11-12. század óta ismerheti a Felföld minden népe, a magyarok, s a különféle szláv és német népcsoportok. Összegezve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy a palócok eredetének kérdését továbbra sem lehet véglegesen és teljes bizonyossággal lezárni. Ehhez az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzának az utóbbi években megjelent kötetei sem hoztak a felszínre perdöntő forrásadatokat. Továbbra is számon kell tartanunk a lehetséges válaszok három típusát: 1. A palócok a kabarok utódai. 2. A palóc népcsoport magja polovec-kun eredetű. 3. Avar, székely, kazár töredékek leszármazottairól van szó. » Benda K. 1981.

1. 93,96; Kristó Gy. - Makk F. 1988.126-127. 26 Magyar Z. 2001.41. 270