Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Kósa László: Bevezető előadás

KOSA LÁSZLÓ ELTE, ВТК Művelődéstörténeti Tanszék Budapest Bevezető előadás Konferenciánk tudományos tematikájában - a kulturális betéteket most nem tekintve - több elem ötvöződik. 1. Kutatások összegzése, eredmények számba vétele; 2. A "Palócok" című négykötetes mű (szerk.: Bakó Ferenc, Eger, 1989) kiegészítése, hiányainak pótlása; 3. Új átfogó kutatások lehetőségeinek keresése. Bevezető előadásomban mindhárom kérdéskörhöz gondolatokat kívánok fűzni. A palócok kutatástörténete alaposan föl van tárva. Konferenciánkon Selmeczi Kovács Attila előadása külön is foglalkozik vele. Nekem tehát nem szükséges részletesen elismételnem, mi történt eddig, helyette a kutatás néhány alapvető jellemzőjére, lényeges elemére szeretnék emlékeztetni. A palócok kutatásában tükröződik a magyar néprajzi tudománytörténet több meghatározó szakasza és motívuma, a táj- és népkutatás nyitányától, Szeder Fábián nevezetes dolgozatától, a romantikus és őstörténeti ösztönzéseken, majd a Hunfalvy testvérek tárgyilagosságra törekvő interdiszciplinaritásán, a helytörténeti és helyismereti irodalom kiterjedésén át (Nyáry Alberttől Manga Jánosig) a balassagyarmati "palóc ház" elsőségéig, egészen az imént említett négy kötetes munkáig. Palócnak ismert területen született Ipolyi Arnold (1823), itt végzett úttörő vizsgálatokat a tudománytörténetben igen korán Reguly Antal (1857) s alig akad neves magyar néprajzkutató, aki ne indult volna gyűjtőútra a palóc falvakba. Palócnak mondott vidéken találjuk Ivádot, melynek komplex antropológiai szemléletű tanulmányozása mindmáig nem kapott kellő méltatást, valamint Nógrádsipeket és Varsányt, az MTA Néprajzi Kutatócsoport munkatársai közelmúltban végzett úttörő szempontú vizsgálatainak terepét, és kötődik ezekhez a tájakhoz a korszerű migrációkutatás is. Mindebből következik, hogy a palóc kérdés a magyar néprajzi kutatások egyik fontos katalizátora volt, maradt és reméljük, marad is. Egyik tényezője az említett, korán kezdődött és kitartó őstörténeti érdekeltség, melynek mágikus hatása alól kiváló etnográfusok még a legutóbbi időkben sem tudták magukat kivonni. Bakó Ferenc, aki rengeteget dolgozott az általa szerkesztett kötetekben és kötetekkel, sokszor önellentmondásba kerülve foglalkozott korai néptörténeti vizsgálattal, holott azokhoz szükséges előképzettsége nem volt. Az amúgy tárgyilagos és óvatos Barabás Jenő némileg körültekintőbben ugyanezt tette. Ha ehhez még hozzáveszem a magam tanulmányát, melyben kételyek megfogalmazása 257