Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Kapros Márta: A Nógrád vármegyei múzeum néprajzi anyaga 1891–1944

hányatott sorsú Pintér-hagyatékból egy mézeskalács ütőfa és két csanak.

83 Megcsappant a gyűjtési érdeklődés a pásztorművészet témakörében is.

84 Szerényen azért most is bővül az alkotói névsor, a korábbi gyakorlathoz viszonyítva azonban szűkszavúbbak lettek a bejegyzések,

85 a helymegjelölés hiánya vagy a gyakori Balassagyarmat lelőhely arra utal, hogy közvetítők révén kerülhetett be az adott tárgy. Amiben valamelyes változás mutatkozik, az a gyűjtőterületnek a kiterjesztése északi irányban az első bécsi döntést követően. A szándék tudatos: Fényes már 1938-ban az országos szakfelügyelőnél anyagi támogatást szorgalmaz nagyobb arányú néprajzi gyűjtésekhez a visszacsatolt területeken, valamint hivatalos igazolást kér az itt végzendő terepmunkákhoz.

86 Mindezek hiányában is munkához lát. 1939-ben tematikusán átfogó gyűjtés folytatott Nagycsalomján és Zsélyben, említendő még Kóvár, Ipolyvarbó, Nagyzellő, Pribély. Távolabbi szlovák területről is gyarapodott a gyűjtemény textíliákkal. 60 tételből álló kollekciót vásárolt meg Jancsó Györgynétől, akiről a szécsénykovácsi illetőségén túl egyelőre közelebbit nem tudunk. A tárgyak eredeteként azonban a Zólyom megyei Micsinye község szerepel. A lakás vászonneműi, a különböző öltözetdarabok (köztük egy gyermek szűr) mellett, az anyag jelentősebb hányadát az adott textíliáknak csak a szövött vagy kivarrott díszítményű része adta. A leltárkönyvbe e tárgyak jobbára szlovák megnevezéssel kerültek bejegyzésre, csakúgy, mint a Litváról vásárolt textilek esetében.

87 83 A hagyatékról korábban, különböző céllal felvett jegyzékek (NML VIII. 701. 11/24, 11/41, VIII/4) megegyeznek abban, hogy ezen kívül még egy csanak, 6 db cserépkorsó és 4 db cseréptál („magyarstyl") jelentette eredetileg a hagyaték néprajzi vonatkozású részét. 84 Ezen időszak fennmaradt anyagából közölve két csanak; ltsz. 490-1947: NmN 467. kép, ltsz. 402-1947: SZABADFALVI 2001, 15. kép. - Itt utalok két további csanak közlési adataira, amelyek pontos bekerülési idejét nem jelzi a leltárkönyv, de más nyilvántartás jelzetei alapján ebben az időszakban kerülhettek a gyűjteménybe. Ltsz. 410-1947: MANGA 1972, 37. kép, NmN 465. kép, SZABADFALVI 2001, 8. kép; ltsz. 411-1947: MANGA 1972, 39. kép, DOMANOVSZKY 1981, II. 319. old. 130. kép, NmN 460. kép, SZABADFALVI 2001, 25. és 54. kép ю Nem valószínű pl., hogy a Lőrincz Páltól Karancskeszi Völgyfő-pusztán vásárolt fa evőkanalakat, a borsosberényi számadó juhász Koós Józseftől megvett furulyákat, Hajnak János Krakói-pusztán lakó kanász csanakjait más, vagyis nem az eladó készítette volna - de végülis nem zárható ki. A vonatkozó szakirodalom ismeretében aligha kétséges, hogy a Havrán József (lakóhelyeként Kisterenye Világosi-pusztát jelöli meg a leltárkönyv) saját munkái voltak a figurális faragványok, nevezetesen: „két táncoló férfi", „táncoló férfi és menyecske", „két kutya". 86 NML VIII. 701. 11/43. Ugyanitt részletes javaslatot tesz, hogy a múzeum folyamatosan szorgalmazott, sürgetett szabályrendeletében módosítsák az intézmény gyűjtési területét. Tehát az eddigiekben megfogalmazott terület (részben vagy egészen Nógrád-Hont, Borsod, Gömör Heves és Pest vármegyék) mellett vegyék fel Esztergom, Bars, Komárom, Nyitra, Pozsony vármegyék palócnak tartott vidékeit. 87 Itt sorolom fel azon tárgyak fotóinak (rajzainak) közlési adatait, amelyek nem azonosíthatók pontosan az 1936-os leltárkönyvben, mindössze azt jelezte 1947-ben a leltározójuk vagy a leíró karton későbbi készítője, hogy a múzeum régi gyűjteményéből fennmaradt darabról van szó. Lóca (598-1947): K. CSILLERY 1989, 28. kép, NmN 527. kép; szék (593-1947): NmN 223