Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Tari Lujza: Nógrád megye népzenéjének 20. századi gyűjtői

Szintén 1906-ban Diósjenőn a terület egyik legfontosabb hangszerével kapcsolatban rögzítette, hogy a tolmácsi Polyák István a diósjenői „Tót Jánostól vette a dudáját."

17 Ugyanitt több dudanóta-szöveget is találunk, amellyel kapcsolatban Rajeczky Benjamin emlékeztet arra, hogy Kodály már gyűjtései kezdetén fontosnak tartotta az eredmények közreadását is, így 1907-ben az Ethnographia folyóiratban gyűjtéseiből például „négy folytatásban nyitrai, nógrádi, gömöri és hevesi balladákat" közölt.

18 Kodály 1907 után 1913-ban (Ecsegen például november végéndecember elején járt), 1916-ban (Bussa) 1917-ben (Gács), 1918-ban (Ecseg), majd főleg 1922-ben és 1935-ben dolgozott Nógrád megyében. 1917-ben Gácson nemcsak ő, hanem felesége Kodályné Gruber Emma is jegyzett föl népdalokat.

19 Megjegyzendő, hogy Kodály már korán ösztönözte tanítványait is e terület feltárására. (Itt jegyezzük meg, hogy bemutatásunkban kivételesen eltérünk a szokásos népzenei-néprajzi közlésmódtól, és egyaránt tekintetbe vesszük az 1913-as és a jelenlegi megyebeosztást. Annak érdekében tesszük ezt, hogy a lehető legtágabb területi határokon belül mutathassuk be megyénk népzenegyűjtéseinek történetét.) így ment gyűjteni 1911-ben Molnár Antal, a Valdbauer-Kerpely vonósnégyes tagja, a későbbi jeles zeneesztéta-zenetörténész (mint később maga is többször megemlékezett róla), Kodály javaslatára és Bartóknak a fonográf használatára vonatkozó útbaigazításaival, tanácsaival Gyergyóba, Dejtárra és az Ipoly-vidékre.

20 (Gyűjtései közül mennyiségileg a gyergyói a legnagyobb és a dejtári a legkisebb.) 1912-től Ádám Jenó' gyűjtött Nógrádban: 1928ban Nógrádmegyerben és Márkházán dolgozott. Nógrádmegyerben a terület egyik legjellemzőbb, 3. sorában kettős osztani, 6, 6, 7+7, 6-os szótagszámú, 15 7 kadenciájú új stílusú népdalát jegyezte föl: Szabad a madárnak.

11 Márkházán pedig több más közt

22 egy Vidrócki-ballada változatot írt le,

23 amely addigra már Kodály sok gyűjtőútján is előkerült, s melyet napjainkban is a terület egyik reprezentáns darabjaként tartunk számon. 17 KODÁLY 1983, részletesen közölve TARI 2001,44. 18 RAJECZKY 1983, 532. A dallamok hangszeres zenei vonatkozásaikkal kritikai forráskiadásban újra közölve: TARI 2001,44-45. Mint tudjuk, a közlések sorát egyébként az 1905-ben a mátyusföldi anyag bemutatásával kezdte meg. 19 Kodály gyűjtéséből közölve: BARTÓK 1991,128r, 220u, 220aa kotta, Kodályné gyűjtéséből uo.: 414v kotta. 20 MOLNÁR 1978,218., 1974,23. 2

' Közölve: KODÁLY-VARGYAS 392. sz. Nógrádmegyeri gyűjtéseiből közölve BARTÓK 1991,

128k, 133c, 248e kottapéldák. 22 Márkházi gyűjtéséből közölve: BARTÓK 1991,321c kotta. 23 Az MTA Zenetudományi Intézete Népzenei Osztályának un. Kodály-Rend-i kottaarchívumában: KR 12. 911. (A továbbiakban csak KR jelzet és szám.) 165