Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Történelem - Puntigán József: Kossuth és Losonc

mikor készült utolsó útjára, arra az útra, amely az ő számára az egyetlen út volt, mely út visszavezethette már elveszett hazájába. Midőn a nagy halottas diadalmenetben visszahoztuk hamvait e hazának, én itt maradtam abban a hitben és meggyőződésben, hogy ezentúl itt az én helyem. Minden igyekezetemmel iparkodtam a hosszú hontalanságban szerzett tapasztalatokat és Kossuth Lajos szellemének tanításait hazám érdekében érvényesíteni és fáradhatatlan munkával, sok küzdelemmel, sok félreismertetés és rágalmaztatás között, de hűségben, honfi bizalmamban meg nem inogva és talán lesznek, akik elfogják ismerni, hogy az Isten megengedte nekem azt, hogy előbbre vittem a magyar függetlenség ügyét ebben a hazában .... Én nem kívánom az ő emlékét egy párt számára kisajátítani. Ezzel kisebbíteném csak az ő emlékének óriási nagyságát... Úgy kívánok róla beszélni, mint magyar hazafiu és nem mint az ő hűséges fia ... úgy érzem, hogy megfog ő jelenni valamikor ismét, ha nem is testben, hanem lélekben, ha nem is mint ember, mint szellem, mint nemzeti akarat..." A díszebéd után Danyi Rudi bandája játszotta el a „Losonc végromlása" c. „mélabús harci nótát", amelyet Losonc 1849. augusztusi elpusztításnak hatása alatt Borzó Miksa, a Dombi Marci rimaszombati cigánybanda karmestere írt, majd Rácz János kassai prímás "örökítette meg hangjegyekkel". Az ünnepség este a Vigadóban megtartott színházi díszelőadással zárult, amelyen a Bánk bánt mutatták be, amelyen, mint azt a Losoncz és Vidéke tudósítója megjegyezte: „Színészeink a legnagyobb igyekezettel törekedtek Katona nagyszerű concepciójának kifogástalan bemutatására. A nehéz feladatnak általánosságban derekesan feletek meg".

63. Sokkal szigorúbb volt a Losonci Újság ítélete, amely szerint „bizony sajnálkozva láttuk be, hogy a Katona József ereje és finomságai helyett alig kaptuk többet puffogásnál ...A vidéki klasszikus színielőadások mind ezen múlnak ki, a Bánk-bán előadások is ezért csak a jövő zenéje a magyar vidéken." Az ünnepségre nem tudott eljönni, így azt levélben üdvözölte Kossuth Lajos Tódor Milánóból. „A 48-49-iki nagy korszak véres, de dicső küzdelmeiben Losonc városa hazafias viselkedéséért a zsarnoki erőszak részéről mostoha szenvedést viselt el. De a nemzeti függetlenség nagy eseménye, noha egy időn elnyomattathatik, de újra feltámad és egykor diadalmaskodni fog, ha kitartás és kellő előrelátás irányítják a cél felé törekvést. Ott, hol több, mint fél század előtt az erőszak pusztított, most a kegyelet szobrot emel annak, ki a di63 Valószínűleg nem volt teljesen véletlen, hogy a színházi hét vendége Blaha Lujza volt, akinek „isteni szikrája" ragyogta be három napon keresztül a Vigadó színpadát. 128