Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Békepártiak önmagukról

A kortársi emlékiratokra jellemző, hogy a Békepárt megszervezésének körülményeivel még a békepárti szerzőknél is kevesebbet foglalkoznak. Szinte csak Irányi és Horváth említi a Békepárt 1848-as tevékenységét. Horváth Mihály egyedülállóan arról ír, hogy az OHB néhány tagja (főleg Nyáry Pál és Perényi Zsigmond) már 1848 októberében a béketárgyalások megkezdésére tettek lépéseket, és felkérték a püspöki kart a közvetítésre. Horváth szerint ő maga a béke híve volt és az udvarnál nagy befolyással és tekintéllyel bírt. Ezért ő - és az egész püspöki kar - örömmel vállalkozott a közvetítésre, de arra kérték az OHB-t, hogy az (vagy a parlament) határozza meg a tárgyalások főbb elveit, ami mentén haladhatnak. Viszont az országgyűlés Kossuth távollétében (ekkor éppen a seregnél volt) ilyen felhatalmazást nem akart adni, mert a császári manifesztumok Kossuthot nevezték meg mint pártütőt, és így a parlament azt a látszatot keltette volna, mintha a béke hívei Kossuth távollétében annak megbuktatására és az egyezkedésre törekednének. Ezért végül is elhalasztották a püspökök útját, de Horváth Mihály javaslatára egy feliratot küldtek a királyhoz a püspöki kar nevében. Horváth viszont arról egy szót sem szól, hogy a püspöki kar felkérésének ötlete a név szerint is megemlített Nyáry és Perényi magánkezdeményezése volt-e, vagy pedig egy létező párt tudatos programjának része/

2 ' 1848. december 6-án - legalábbis Horváth szerint - már biztosan létezett a Békepárt, igaz Kossuth Wesselényit leszavaztató javaslata ellen nem szólaltak fel. Wesselényi azt kezdeményezte, hogy ismerjék el a trónváltozást és Ferenc Józsefet királynak. Kossuth szerint viszont minden engedmény felesleges volna, mivel Bécs az áprilisi eredmények megsemmisítésére törekszik. A másnapi, december 7-i szavazáson a Békepárt dacosan hallgatott, annak ellenére, hogy Batthyányt Horváth szerint ekkor már a párt vezérének tekintették, s akinek célja a képviselőházban egy parlamentáris többség létrehozása volt Kossuthtal és híveivel szemben, amiért nemcsak Kovács Lajossal, Kazinczyval és Somogyival, hanem másokkal is tanácskozott. Batthyány november legvégén tért vissza Budapestre, mivel a sárvári választókerületben csak december 6-án választották meg képviselőnek, és erről csak december 9-én értesült, így a 7-ei ülésen még nem volt joga részt venni. Ennek ellenére a Békepárt tekinthette őt vezérének. A Horváth által említett tanácskozásokra Batthyány Kázmér szállásán került sor, az Ullmann-házban. Ezek szerint ezek a megbeszélések lennének a Keménynél is szereplő Ullmann-konferenciák? Ha ez így lenne, úgy Kemény rossz dátumot ad meg, mert ő ezeket az összejöveteleket 48 nyarára teszi, és szervezőjeként nem Batthyányt, hanem Széchenyit említi! Ha viszont egy és ugyanazon dologról beszélnek, az azt jelentené, hogy Horváth Mihály olvasta valahol Kemény emlékiratát, még mielőtt azt Beksics megjelentette volna. Egyébként honnan tudott volna a konferenciákról? Feltételezhetjük azt is, hogy ezekről az összejövetelekről nem Keménytől, hanem valaki mástól hallott, esetleg voltak olyan dokumentumok, melyek létezésüket tanúsították, de ezek mind a mai napig nem kerültek elő. Ennek ellenére több mint gyanús, hogy Keményen és Horváton kívül sehol máshol nem találkozunk említésükkel. Vukovics Sebő a Békepártra először csak 1849 márciusában utal, amikor Klapka aggályosan előadja neki, hogy Debrecenben van egy párt, mely az osztrák hatalommal egyezkedésre törekszik. Vukovics elfogadja azt a véleményt, miszerint a Békepárt vezére Nyáry Pál volt. Táncsics legelőször 1849 elején említi a Békepártot, Görgey pedig csak 49 tavaszán Kossuthtól hallott először létezésükről. Ez azért nem meglepő, mert a hadsereg tájékozatlan volt a debreceni erőviszonyokat illetően, és nem is ez foglalkoztatta őket leginkább, hanem a katonai helyzet alakulása. Ami a Békepárt tagjainak névsorát illeti, a legteljesebb felsorolást Kovács Lajos adja. Ő a Békepárt tagjaiként tartja számon a következő képviselőket: Bittó István, Glavina Lajos, Horváth Boldizsár, Hunfalvy Pál, Jókai Mór, Ivánka Zsigmond, Kandó Kálmán, Lónyay Gábor, Gr. Lónyay Menyhért, Simon Rudolf, Somogyi Antal, Zeyk Károly és József, Zichy Antal, Batthyány Lajos, Deák, Széchenyi, Eötvös, Mészáros, Klauzál, Almásy Pál, Kemény Zsigmond és Dénes, Barthal György, Kazinczy Gábor, Szász Károly, Bethlen János, Gorové István, Kubinyi Ferenc, Duschek, Nyáry Pál, Bezerédj István, Pázmándy Dénes, Teleky Domokos, Zoltán János, Szunyogh Rudolf, Salbeck György, Pálffy János és Buday (András vagy Sándor). Ezen a listán olyan nevek is szerepelnek, mint pl. Eötvös, Széchenyi, Deák, akik el sem mentek Debrecenbe, márpedig a Békepárt tevékenységének nagyobbik részét a szabadságharc fővárosában fejtette ki, egyetlen pesti akciója is Batthyány nevéhez fűződik 1848. december 31-én. 102