Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Szvircsek Ferenc: Balassák nyomában a Felvidéken

csúcsíves épület nyugati toronnyal dísze a térnek. Szentélyében két keresztboltozat és háromoldalú apszis található. A szentély záró falában csúcsíves ablakok helyezkednek el. A torony mellett s a szentély északi falán emléktáblát helyeztek el 1898-ban, majd 1994-ben Balassa Bálint halálára és temetkezési helyére emlékezve.

(48) A protestanizmus létét Liptóban Pekry Lajosnak, Nógrádban és Zólyomban a Balassáknak köszönheti. A váruradalom falvainak hitújítását a nagybirtokos és udvari papja a magán kegyúri jogok szélsőséges interpretációja alapján hajtották végre. Mivel a hívek ugyanazok maradtak, magától értetődően használták korábbi templomaikat. Ez történt Hibén is, a katolikus templomot használták a protestánsok is. A templom, a középkori falu egyetlen kőháza - a falu menedéke volt a háborús időkben. 1551-ben a lakosok a túlélést biztosító élelmiszerekkel, különféle gyümölcsökkel töltötték meg a vallásos kultusz szolgálatára emelt templomukat. Az 1560-as, majd 1561-es egyházlátogatáskor azt lehetett tapasztalni, hogy az egyházat minden díszétől, szentségétől megfosztották „olyan mint egy istálló". 1643-ban a liptói főesperesség Felső-liptói esperesi kerület plébániájaként szerepelt.

(49) Ugyanekkor megerősödtek Hibén a protestánsok is, hiszen két lelkipásztoruk volt. A téren álló templomot 1673-ban a katolikusok kapták meg használatra. A protestáns üldözések legradikálisabb időszaka 1671-1681 közötti időszak volt. Lelkészeket, tanítókat idéztek bíróság elé.

(50) 1681-ben a XXV-XXVI.tc. tette lehetővé tizenegy vármegyében 2-2, egyben pedig 3 helyet, kijelölni templomépítésre. Ott lehetett csak nyilvánosan a vallást gyakorolni. Ezek voltak az artikuláris helyek, azaz becikkelyezett helyek. Liptó vármegyében Hibe és Nagypalugya volt kijelölve templomépítésre. 1691-ben az Explanatio Leopoldina az ágostaiaknak csak az artikuláris helyen tette lehetővé nyilvánosan gyakorolni vallásukat.

(51) Hibén az evangélikusok 1682-ben visszakapták templomukat, s az engedélyek birtokában a mezőváros felső részén emeltek a gyülekezet számára fából egy imaházat. 1704 -1709 között azonban a régi templomban tartották a szertartásokat két lelkipásztorral. 1773-ból egy régi Liptó megyei család, a Pongráczok családi feljegyzéséből ismeretes, hogy a vármegyében csak három evangélikus templom volt: Nagypalugyán, Hibén és Bócabányán. Más helyeken a prédikátorokat eltiltották az igehirdetéstől. A hibei evangélikusok végül 1822 -1826 között építhették meg fatemplomuk helyén az egyhajós, kő templomukat. Az orgonakarzat középső részén Hibe 14. századi, régi címerét helyezték el a keresztbe tett kapával és csákánnyal/ ) 79