Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Szluha Márton: A Szluha család Salgótarjánban

XXV. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2001 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE A Szluha család Salgótarjánban Szluha Márton A Szluha család a XVIII. század első felében jelentős szerepet játszott Salgótarján életében. Felmerül a kérdés: honnan jött, és hová lett ez a család. A Szluha család a Nyitra megyei Vérbőről ered. Verbó a csejtei vár uradalmának része. A csejtei várat és uradalmát 1569-ben szerzik meg a Nádasdyak, kik itt Sárvár mellett egy második központot alakítanak ki. Későbbiekben a vár úrnője Nádasdy Ferenc özvegye, Báthory Erzsébet itteni szereplésével jut kétes értékű országos nevezetességre. Verbó a XVI. század folyamán mezővárosi státust élvez. Ez azt jelenti, hogy saját magisztrátusa, bírája van, földesurának az adót egyetemlegesen fizeti. Ennek megfelelően lakói nagyobb szabadságot élveznek, mint a környező jobbágyfalvak, a kezdeti kapitalizálódás csírái és felfedezhetők. A környék nemes és nem nemes lakói szívesen telepszenek le itt. Ebből a környezetből származik a Szluha család. Mikor a történelem színpadán megjelennek, a XVI. század végén három testvér nyeri el a nemességet. 1593. január 13-án Rudolf király címeres nemeslevelet ad - az oklevél írásmódja szerint - Zlwha Márton, János és István testvéreknek/^ Az oklevél a szerzőket agilisnak nevezi. Ez a polgári státus abban a korban nemes anyától származó szabad polgárt jelent. Nagyon valószínű, hogy a nem nemes atya nemesi feleségével telepszik le a személyes szabadságot jobban nyújtó mezővárosban és az ő fiai a nemességszerzők. A nemességet Nyitra vármegye közgyűlése 1593. április 14-én ellentmondás nélkül hirdeti ki.

( } A kihirdetés a melléket bejegyzés formájában szerepel a megyei jegyzőkönyvben. A vár urával továbbra is szoros a család kapcsolata, amit az is igazol, hogy Báthory Erzsébet Csejtén elkövetett bűneinek kivizsgálásakor Szluha Jánost is kihallgatják 1610-ben.

(3) Egy 1636 évi tanúvallomás során a tanúk azt vallják, hogy a főszerző Márton 1599-ben a tatár betöréskor Vérbőn halt meg.

(4) 1642. október 3-án Csejtén Nádasdy Ferenc gróf, a csejtei uradalom birtokosa adományt ad Szluha Jánosnak a már az apja által is birtokolt verbói házra és a hozzá tartozó szőlőre.

(5) Az adomány a házzal együtt a szokásos mintegy 30 holdas birtokot is felöleli. A család ettől kezdve állandóan Verbón lakik, a megyei nemesi összeírásokban a XVII. század folyamán állandóan itt szerepel.

(6) Nagyobb vagyonra és ennek megfelelően nagyobb tekintélye azonban Nyitra vármegyében nem tesznek szert. Verbón a család tagjai a XIX. század elejéig élnek, kik közül az utolsó itteni családtag, Szluha Mária 1833-ban hal meg Verbón.

(7) Ma is látható a verbói temetőben egy XIX. századi kőkereszt, amelyen a Szluha családnév jól olvasható, sajnos további információk már nem olvashatók le a történelem viharait kiállt emlékkőről.

(8) A Verbóról elköltözött családtagok több megyében is jelentős vagyonra és nagy tekintélyre tesznek szert. Közülük az egyik a dunántúli vonal. Ebből Szluha Miklós brúnóci birtokos 1695-ben történt haláláig igen erősen megterheli, részben pedig elidegeníti birtokait, ezért fia István az esztergomi érsek szolgálatába áll, ki az adott időpontban a győri püspökség adminisztrátora is.

(9) Az érsek a püspökség Vas megyei javai jószágigazgatójának teszi meg Szluha Istvánt, ki Vas megyébe költözik, ott veszi feleségül Darásporpáczi Darás Erzsébetet, Darás Istvánnak Pállfy Pál nádor egykori ítélőmesternek unokáját.

(10) A felesége hozományaként örökölt birtokot saját szerzeményeivel jelentősen megnövelve Vas vármegye birtokos nemesei közé emelkedik. 1718-ban az érsektől is adományban részesül.

(11) Érdekes megemlíteni, hogy amikor a XVIII. század elején országos nemesi összeírást rendelnek el, akkor 51