Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)
Néprajz - Kapros Márta: Feliratos paraszti textíliák Nógrád megyében
esetenként távolabbi vidékekről közvetítették a személyre szóló rendelés szerint kivarrott, monogramos darabokat házaló asszonyok/ " Az ilyen hímzéseknél nem hagyható figyelmen kívül a térség kisvárosaiban működő kézimunka előnyomdák hatása sem. A paraszti készítésű szőtteseken megjelentő feliratok hátterében ugyancsak számolnunk kell a takácsmunkákkal. Bár kétségtelen, hogy a megszaporodott múzeumi darabok is ettől az időtől teszik lehetővé a megalapozottabb tájékozódást, ezzel együtt a feliratozás szélesebb körű elterjedését a parasztasszonyok maguk készítette textíüáin Nógrádban a 19-20-as századfordulóra tehetjük. Közvetlen bizonyítékunk ugyan kevés van, mert évszám a tárgyakon ritka. De a gyűjtési dokumentációk adatain és a stíluskritikai szempontokon alapuló, hozzávetőleges kormeghatározások alátámasztják ezt. Az országos képhez viszonyított időbeli elcsúszás magyarázható azzal a körülménnyel, hogy vidékünkön általában a népművészet új stílusának kibontakozása később következett be. így nincs ellentmondás azon felfogással, hogy a tárgyak feliratozásának szélesebb körű elterjedése mögött a megváltozott paraszti mentalitás munkált, amelybe az alkotói öntudat, illetve a tulajdonosi büszkeség megerősödése egyaránt beletartozott/ 12) Tartalmi szempontból emellett szól, hogy ekkor a névbetűk, ritkábban teljes név alkalmazása csaknem kizárólagos, a szerény számban előforduló évszámon kívül további felirat nincs. A névbetűk népszerűsége mögött azonban más okok is meghúzódnak. Elsősorban az úri, polgári gyakorlat hatására gondolok. Akár úgy, hogy az ilyen háztartásokban látott monogramos darabok szolgáltak előképül a készülő paraszti kelengyékhez. Másrészt a vidék hímzéshagyományainak kutatása során bebizonyosodott, hogy a 20. század elején már számolnunk kell általában a polgári kézimunka hatásával, amibe beletartozott a monogramok alkalmazása is. Mindez változatos csatornákon keresztül juthatott el a parasztházakba. Érintettük a kézimunka előnyomdákat, továbbá adatfelvételkor néhány, a maga korában új divatúnak számító hímzésről kiderült, hogy a helybeli tanítónő, jegyző lánya stb. rajzolta elő, esetleg varrta ki az ünneplőbe szánt textíliát. Noha az elemi iskolákban a kézimunka oktatás ekkortájt szerveződött/ 13) valamilyen formában már működött, ha nem is minden községben, és nem is folyamatosan. A fennmaradt emlékek jelentős hányadán a betűk megformálása mindenképpen avatottabb kézre vagy nyomtatott előképre utal. Mert bár a feliratozás jelentősebb elterjedésének időszaka összhangban van az alfabetizáció 19. század végi nógrádi helyzetképével/ 14) közismert, hogy az „írni tudás" nem jelentette egyben a biztos íráskészséget. Nem beszélve arról, hogy a betűknek textil alapanyagon történő megjelenítése további ismereteket, gyakorlatot igényelt. Más oldalról nem hagyható figyelmen kívül, hogy a névbetűknek tényleges azonosító szerepük is lehet, s az írni tudás terjedésével a textiljegyek helyére léptek/ 15) Emellett szól, hogy - mint majd látjuk - egyes tárgyféleségeken ugyanott találjuk a monogramot, ahova a ruhajegyet is szokás volt bevarrni. Alighanem az az igazság, hogy a monogramok paraszti textíliákon való széleskörű elterjedésében, ezen időszakban már a különböző motivációk egymást erősítve játszottak szerepet. Rövid időn belül további impulzusok erősítették a feliratozás szokását. A szöveges falvédők gyorsan terjedő városi divatja már az 1910-es években kezdi éreztetni hatását vidékünkön. Egyelőre még csak a Jó reggelt és Isten hozott feliratok utalnak erre, amelyek az ide vonatkozó kutatások szerint már a konyhai falvédők „őshazájában", német nyelvterületen a kezdetektől népszerűek voltak/ 16) Az 1930as évektől gyakoribb, immár hosszabb, vallásos és világi tartalmú feliratok szövegegyezései egyértelműen mutatják a kapcsolatot az előnyomott falvédőkkel, s azok betűformáinak utánzása is tetten érhető a késői paraszti készítésű textíliákon. Az - úgymond - falvédő-hatás ismét csak összetett folyamat eredménye: a két világháború között már kötelező elemi iskolai kézimunka oktatásnak, valamint az iskolán kívüli népművelés keretében szervezett kézimunka és varró tanfolyamoknak egyaránt szerepük volt a közvetítésben. Ebbe a folyamatba csatlakoztak be utóbb a hímzett termékeikkel házaló matyó asszonyok is, akik részint rendelésre varrtak ki szövegeket vagy az általuk kínált hímzések népszerűsítettek egy-egy szövegformulát. Szűk körre érvényes, de a kérdés összetettségét érzékeltetendő, említést érdemel, hogy a feliratozás szokásának terjedésében és konzerválásában szerepe lehetett a Gyöngyösbokréta mozgalomnak. Nem tudjuk pontosan, hogy mióta és milyen gyakorisággal volt leolvasható Őrhalomban a tulajdonos 166
