Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Néprajz - K. Csilléry Klára: Felirat a népművészetben

ban is általában ritka volt a felirat. Az olyan tárgy, mint egy a 19. század második feléből való, valószínűleg Csongrád városbeli asztalosmester kezétől származó, feliratos ágyfej, egészen kivételesnek mondható. Igaz, maga a nagy méretben megfestett Szeplőtelen Szűzanya képe is azzá teszi; a magyarországi köznépi bútorokon ugyanis, mint tudjuk, nem vált szokásossá a vallásos ábrázolás. Még szokatlanabb azonban, hogy a kép meg is nevezze a megjelenítettet, ez esetben fohász kíséretében: „Mária bűnösök menedéke könyörögj Éretünk".

(31) Hosszabb felirat Magyarországon leginkább a fazekasok kezéből kikerült paraszti presztizstárgyakon vált szokásossá. Korai példaként egy a Bács-Kiskun megyei Dunapatajon, nagygazda háznál megőrződött hatalmas vizeskorsó feliratát idézem, mely szerint „Ifjú Hallai Mihály Épitete 1801 dik Esztendőnek utolsó holnapjában ezt a korsót Készülése pedig volt Érsek lakó kalotsa Városában Étel ital álom Szükséges ez három kiváltképen nyáron"/

3 ' A felirat utolsó szakasza közvetve a tárgy funkciójára is utal, arra, hogy aratás idején volt használatban. A készítő mesternek feltétlenül számítania kellett arra, hogy nem csupán a tulajdonos, de mindenki, aki közelébe kerül a korsónak, kibetűzi és értékelni is fogja a feliratot. A feliratozás leginkább a 19. századi alföldi pálinkás butellákon avagy bütykösökön vált általánossá, de elvétve más cseréptárgyra is rákerült. Ezek nem egyszer igen hosszúak, miközben gyakran a tárgy birtokosának nevét és sokszor a készítés helyét és a készítőt is megnevezik. Mint Füvessy Anikó hangsúlyozza: „ezek a feliratok a paraszti írásbeliség terjedésének fontos dokumentumai, a készítő és a használó írásbeli jártasságának bizonyítékai."

(33) A butellák többségén, a nem megrendelésre vagy ajándékba, hanem vásári árunak készülteken azonban sommásabb a szöveg: „Sándor", „József, „Istváné ez", „Jánosé ez a Bütykös ha meg Veszi".

(34) Ugyanígy lehetett ez tálon, tányéron is: „Boráé", „Sáráé ez a tál", „vedmeg Panni";

(35) no de a legrövidebb szöveget is el kellett olvasnia a vásárlónak, hogy dönthessen, megveszi-e az ily módon kínált darabot. A cserépedények hosszabb-rövidebb, sikerültebb vagy ügyetlenebb verses felirataival többen is foglalkoztak,

(36) és bár a téma, különösen az összefüggéseket illetően, nincs is kimerítve, itt ezekre nincsen lehetőség kitérni. Talán nem felesleges viszont a hazai cseréptárgyak arra a jellemzőjére rámutatni, hogy az edények feliratai általában nem utalnak a tárgyat díszítő, színnel vagy csak körvonallal jelzett ábrázolásra. Ritka kivétel a magyar fazekasok kínálatában egy 1802-ben Debrecenben készült tányér, amelyen a leány, a katona és az öreg kerítőnő kapcsolatát szókimondóan értelmezi a felirat: „Szeretem az urat igen Tőle magam nem sajnálom édes szüvem".

(37) Ez a felirat német hatásra születhetett, ahol az ott oly kedvelt, különféle figurális rajzú tányérokon, de a virágosokon is, gyakori volt a többnyire körbefutó, jámbor avagy esetleg pajzán szöveg, rendszerint rövid versike.

(38) Debrecenben, a puritán kálvinista családoknál azonban egy a konyha vagy akár a szoba díszítésére szolgáló tárgyon az 1802beli tányérnak felirattal is egyértelműsített jelenete hihetőleg inkább ellenérzést válthatott ki. Talán ezt jelzi az a tény, hogy a későbbről ismert tányérokat csak egy-egy magános asszonyfigura díszíti, minden magyarázó felirat nélkül, így két 1830-ból datált példányt és a velük közel egykorú társukat.

(39) Ami rövidke értelmező felirat más fazekasközpontok készítményein előfordul, az többségében egyedi, egyszeri ötletnek tűnik. így a Borsod megyei Mezőkeresztesen működött Négyesi József fazekasmester kezétől származó,

(40) a 19. század végéről vagy már a 19-20. század fordulójáról való butellán levő, amelyet nyilvánvalóan esküvői ajándék céljára készített. Az ezt díszítő virágbokron a csókolódzó két madár fölött ott az emlékeztető: „Új pár madár"; bár ez a butella is vásári példány, hiszen a hátlapján írottak szerint „akki meg veszi azzé lesz".

(41) Másféle példák is idézhetők a rövid értelmező feliratra a 19. századból, további alföldi fazekasközpontokból. Egy 1839-ből datált hódmezővásárhelyi kulacson az oldal közepén látható hal és a lejjebb felrajzolt kerítőháló alatt a következő szöveg olvasható: „ez a háló ezt a halat akarja fogni".

(42) Egy 1883-beli makói butellán az előlap egészét betöltő szomorúfűz alatt pedig: „Szomorú fűz Földig ér az ága . ' Egy virágocska alatt viszont az a mai szemlélő számára már egészen fölöslegesnek tűnő magyarázat áll egy 1876-os évszámot viselő szentesi butellán, hogy az „Tulipánt",

(44) egy 1885-beli hódmezővásárhelyi butella virágvázája alatt pedig, hogy „Virág" (3. kép). Hasonlóképp meg142