Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Néprajz - K. Csilléry Klára: Felirat a népművészetben

XXV. KÖTET NÉPRAJZ A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2001 ETHNOGRAPHIE Felirat a népművészetben K. Csilléry Шага Magyarországon általában nem túl gyakori és inkább csak egyes tárgycsoportokra jellemző a felirat a népművészeti alkotások közé sorolható, kézművesek által, köznépi vevők számára előállított, 1819. századi tárgyakon, de többségében méginkább ritkának mondható a paraszti alkotók keze munkájaként, paraszti használatra szánt, ugyanebben az időszakban készült darabokon/

!) Maga a felirat azonban még az egyébként szerény megjelenésű tárgy értékét is minden bizonnyal emelte a rátekintők szemében. Nem ok nélkül véshették fel tehát a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum egy helyi származású, 1841-ből datált, egykor szalmával vagy csuhéval bekötött ülésű, vázas szerkezetű székének a támlájára: „Tessék üjjön le barátom". Ezt a széket alighanem kötetlen esti beszélgetéseknél kínálhatták fel a jó barátoknak, talán kinn a tanyán, és ők elismeréssel tarthatták számon a szokatlan feliratot. Az ilyenféle, feliratos köznépi tárgyak és általában az ezeken alkalmazni szokott feliratok tudományszakunk művelőitől viszont korábban csak kevés figyelmet kaptak. Mindazonáltal alighanem mindannyiunk előtt magától értetődő, hogy felirat csakis olyan társadalom, illetve társadalmi réteg tárgyain jelenhetett meg, amelyben az írástudás már meglehetősen általánossá vált, miközben az ezt az ismeretet nélkülözők is tudatában voltak az írott feljegyzés fontosságának. Számunkra tehát a téma kapcsán felvetődő egyik legjelentősebb kérdés az, hogy a feliratozásnak az írni tudásból, illetve az írott szöveg tiszteletéből fakadó igénye hol, mikor, milyen hatásra jelent meg a magyarországi köznépnél, majd milyen alakulás nyomán, milyen jellemző változatokat ért ebben a körben el? Erről kell most tanácskoznunk, a már felmutatható eredmények nyomán további vizsgálódásokra buzdítva. Mikortól figyelhető meg általában a köznépnél az írás olyan fokú ismerete, mely már feliratok alkalmazására is ösztönzött? A kérdésre adandó beható válasz a régmúlt történetének kutatóira vár, mégis talán nem felesleges utalni az általunk vizsgálandó emlékek korai előzményeire egyetlen kiragadott példa idézésével. A példa az ókori Egyiptomból való, ahol a Kr. e. II. évezred idejéről több kézművesfalut sikerült feltárni, benne azoknak a kiváltságos helyzetű munkásoknak és családjuknak házaival és temetőjével, akik a királysírokon dolgoztak, továbbá azoknak, akik ezeknek a faluknak a lakosait kiszolgálták. Az egyik ilyen telep, Deir el-Medine esetében, mely az évezred második felében állt fenn, tudjuk például, hogy nem csupán a házak ajtaján volt olvasható a családfő neve, de a munkások kőből faragott gyalogszékeinek a peremén is azok tulajdonosáé/

2

^ Az itteni feliratos emlékek közül 1. kép: Ari-Nefer egyiptomi kézműves feliratos különösen figyelemre méltó az itt bemutatott 20 cm magas önábrázolása. Mészkőlap, mészkőlapocska, ostrakon (1. kép) amelyet a falu temetője Кг. е. П. évezred 2. fele. Párizs, Louvre 137