Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Zólyomi József: Nógrád megyei malombérleti szerződések a 19. század közepéről

5. A molnárok jövedelme A malmot bérlő molnár jövedelmét, megélhetését elsősorban az őrlésre vitt gabonából kivett vám biztosította. A szerződésekben pontosan rögzítették, hogy a molnár az éves bérleti díjba hány kila gabonát volt köteles adni a malom tulajdonosának. Ebben a molnár részesedését nem közlik, de néhány megállapodásban a „harmados molnár" kifejezés szerepel, mely arra utal, hogy a vámként beszedett gabona 2/3- ad része a malom tulajdonosát, 1/3-ad része pedig a bérlő molnárt illeti. Ez alapján megközelítő pontossággal kiszámíthatjuk a molnárnak jutott gabona mennyiségét. Példaként megemlítjük, hogy a pöstényi közbirtokossági malom bérlője, az őrlésre átvett gabona vámjából 626 kila felesbúzát adott a malom tulajdonosának. Ha az átadott gabona az éves bevétel 2/3-ad részét tette ki, akkor a molnár - őrlési vámként - 949 kila gabonát szedett be. Ez szerint a molnárnak 313 kila gabona jutott. Prónay Pál Losonc-Apátfalván működő malmának bérlője már csak 150 kila gabonát kapott a vámból. Találtunk olyan szerződést is, ahol a tulajdonos a malom jövedelmét három felé osztotta. Gróf Károlyi Ferenc 1746-ban kiadott szerződésében olvashatjuk: „Tőrintsi lakosoknak tekintvén szegénységét, magok nyomorúságát az által is segíttessék, hogy engettem Tőrintsi határban az Ipolyon új malmot építeni, illy conditiók alatt, hogy annak jövedelme három felé osztódjék, egyrész Méltóságos Úr részére, második a Falu számára, a harmadik a molnáré legyen. A fellyebb írt malom pediglen örökössen adatott az említett lakosoknak és az ő maradékainak."

(30) A bérlő gabonavám jövedelmének nagyságát jelentősen befolyásolta, hogy a vízimalmot bővizű folyó (Ipoly), nagyobb patak (Feketevíz, Zagyva), vagy kisebb vízér működtette. Ez utóbbiaknál az sem volt mindegy, hogy a malmot a vízben szegény felső- vagy a vízben bővelkedő alsószakaszára építették. Számos esetben a molnárnak nem jutott annyi gabona a vámból, hogy családját el tudta volna tartani. Különösen így lehetett az a 18. században, amikor a falvak még kis létszámúak voltak. Példaként egy barnai tanú 1737. évi vallomásából idézünk: „Tudgya azt is a Tanú, hogy a Barnai Malom igen vékony hatású, mivel Molnárja is Sarlóval keresi esztendőnként kenyerét, úgy hogyha Szüntelen foroghatna is, Bárnábul, mivel öt-hat Gazdábul álló Falucska, igen keveset hozhat be. A Barnai lakosokat többnyire eösmeri, tudgya, hogy többnyire szabados jövevényekbül álló, négy ekénél több ki nem megyén az egész faluból."

(31) Még a 19. század első felében is voltak olyan molnárok, akik a vámból bejött gabonából alig tudtak megélni. Elsősorban a kisebb patakok felső szakaszára épült malmok bérlői jutottak kevés gabonához, hiszen ezekben a malmokban csak a nagyobb esőzések idején - tavasszal és ősszel - őrölhettek. E molnárok úgy egészítették ki jövedelmüket, hogy ácsmunkát vállaltak a helyi és a szomszédos települések gazdáinál, ahol a ház, pajta, istálló tetőszerkezetét állították össze, szerszámokat javítottak részükre, vagy a legények megrendelésére szerelmi ajándékokat (guzsaly, mángorló, súk, orsó stb.) készítettek. A vízimalmok mellett felállított szárazmalmok viszonylag kevés jövedelmet biztosítottak a molnároknak. A legendi szárazmalom bérlője 50 kila rozs és 4 kila tiszta búza vámot adott a tulajdonosnak. A szarvasgedei szárazmalom esztendőnként 10 kila vámot hozott Ruttkay György földbirtokosnak az 1830-as években. A szupataki malomból 9 kila vámot kapott. E malmokat bérlő molnárok éves bevétele sem lehetett jelentős.

(32) A gabonavám mennyiségét, egyes időszakokban, az aszály is befolyásolhatta. Példaként megemlítjük, hogy a hat évre árendába kivett legendi szárazmalom bérlőjének öt aszályos év jutott a bérlet idejére. A malom tulajdonosa, a község, a szerződésben kikötött árendából 10 kila gabonát elengedett, sőt, a malom bevétele növelése érdekében olyan intézkedést hozott, hogy „a legendi bíró pálczája alá tartozó lakosok más falvak malmaiban nem őrölhetnek gabonát, ha ezt megteszik minden rang különbség nélkül 1 pf. leend büntetésük." Az intézkedések nem vezettek eredményre, a molnár csak az ingó és ingatlan vagyona eladásából tudta a vámot kifizetni.

(33) Az alábbiakban a szécsényi járás molnárjainak a vámból származó éves gabonabevételét mutatjuk be 1832-ből. 121