Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Zólyomi József: Nógrád megyei malombérleti szerződések a 19. század közepéről

b. Őrlési vám A molnár az őrlésre átvett gabonából - az őrlési díj fejében - vámot szedett. A vám mértéke egységes volt, ez tűnik ki a sziráki járás kerületi jegyzőinek 1856. évi jelentéséből. A járás malmaiban tizedvámot szedtek az őröltetőktől. Gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a molnár minden kila gabonából - őrlési vámként - egy 7,2 icce űrmértékű csanakkal vett ki gabonát.

(1I) A palotási jegyző szemléletesen be is mutatta a vám nagyságát: „Ha valakinek 10 kila gabona vitetik a malomba, abból a vám - egy kilát 72 itczével számolva - egy kila. A molnár a csanakkal kivett gabonát a malomban elhelyezett 50-100 kilás szúszékban gyűjtötte össze, melyből a szerződésben meghatározott időpontokban, annak 2/3-ad részét átadta a malom tulajdonosának. A jövedelmezőbb malmokban az egész évre kivetett gabonavám mennyiségét négy részre osztották, melynek egy negyedévre jutó részét március, június, szeptember és december hónapok első hetében szállították a malomtulajdonos magtárába. A kisebb jövedelmű malmokban, mint például Nagy-Halápon, a malom tulajdonosának jutó 90 kila rozst egyszerre, Szent Mihály nap előtti héten kellett magtárába szállítania. A szügyi felsőmalom bérlője az egész évre járó 68 kila rozst félévenként, vagyis két ízben volt köteles kiadni. A molnárokkal kötött szerződésekben pontosan rögzítették, hogy a malom tulajdonosa - a bérlet ideje alatt - mennyi gabonát kap évente a beszedett vámból. Mennyisége malmonként változott: Szécsényben 666, Pöstényben 626, Pető pusztán 400, Bussán 380, Losonc-Apátfalván 200 kila gabonát kapott évente a tulajdonos. Néhány szerződésben csupán azt kötötték ki, hogy a vám 2/3-ad része a tulajdonost, 1/3-ad része a molnár illeti. Más malomtulajdonosok pénzben kérték a gabonavám értékét. A felső-szátoki közbirtokossági malom tulajdonosai évenként 225 pengő forintot (minden forintba 3 ezüst húszast számítva) kaptak gabona helyett. Varsányban 140 ezüst forinttal, Béren 392 pengővel kellett kiváltani a gabonavámot. A malom tulajdonosa arra is biztosítékot kért a molnártól, ha a bérletben megállapított gabonamennyiséget nem tudná kiadni. Szentiványi Farkas a felső-rónyai molnárral kötött szerződés 5. pontjában az alábbiakat olvashatjuk: „Ha a most nevezett terminusokra a gabonát ki nem állítaná, szabadságában áll az Uraságnak a Lossonczi piatzon akár rozsot, akár feles búzát venni, és az ő költségén Uhorszkára hozatni, mely megvett gabonának árát és fuvart az árendás köteles lefizetni."

(12) A megyében működő vízimalmok között nem csak gabonaőrlő malmok voltak, szép számmal akadtak köles hántoló, kásatörő, kendertörő (mállató), lóhere karló és fűrészmalmok is. A kásátörésért a gabonaőrléssel azonos mennyiségű vámot szedtek. A kendertörés vámját csupán egy forrás őrzi: a hasznosi malom bérlője, 1855-ben, november elsején egy és félmázsa virágos- és ugyanannyi magvaskendert adott át Gyürky Pál földesúrnak/

13) A kivett vám mennyiségét csak a 20. század első feléből ismerjük. Csikány József 70 éves (1969-ben) szuhai molnár elmondotta, hogy a két világháború között még két kendertörő vízimalom működött a községben. Az ő malmának négy törője volt. A töretni szánt kendert az asszonyok kévékben hozták a malomhoz, minden kévéből egy marék kendert vett ki vámként a törő használatáért. Arra már nem emlékezett, hogy a malom tulajdonosának ebből mennyi kendert adott évente, csupán azt fűzte hozzá, hogy az ő feleségének annyi kender jutott a vámból, hogy az egész télen szőhetett. A lóhere karló és a fűrészmalom használatáért járó vám nagyságára nem találtunk adatokat. A kutatások során feltárt malombérleti szerződések többsége arra is utal, hogy a malom tulajdonosának gabonáját a molnárnak soron kívül, azonnal meg kellett őrölnie, abból a maga részére vámot nem vehetett. A nagyhalápi szerződésben a molnárnak az őröltetőkkel szembeni magatársását is szabályozták. „Köteles a molnár a malomba, a legnagyobb betsületességel, lelkiismerettel a vámot kivenni - a várnot pontossan a szúszékokban betölteni azonnal, s a legszorgossabb felelet terhe alatt azzal számolni. Köteles s molnár az őrlőkkel becsületesen s szelíden bánni, az őrlők között a hozatal rende szerint a rendet és sort megtartani, a búzát, árpát, kukoritzát sőt tenkelt, zabot is a legjobban megőrölni. Az őrlők zsákjaiban lévő búzáikra felügyelni, arra is felvigyázni, hogy mások átal el ne lopassanak. Semmi szín alatt ajándékot elfogadni nem szabad csak akkor, ha azt az uraságnak előre bejelentetik."

(14) Számos 117