Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)
Történelem - Zólyomi József: Nógrád megyei malombérleti szerződések a 19. század közepéről
A malom bérlőjével kötött szerződésekben, néhány esetben azt is feltüntették, hogy a malom kerekeihez alul- vagy felülcsapó szerkezet jutatta el a működéshez szükséges vizet. A 19. század közepén Pöstyénben alulcsapó, négykerekű malom volt. Szátokon egykerekű, felülcsapó, a szécsényi Szentlélek patakon lévő két malom közül az egyik alul-, a másik felülcsapós volt. Losonc-Apátfalván 3 kerekű, Dengelegen (Egyházasdengeleg) 2 kerekű felülcsapós malmok voltak. A vízimalmok többsége gabonát örült, de ezek mellett voltak olyan malmok is, amelyekkel kását őröltek, kendert törtek. Alsósápon, Pincén, Hasznoson, Halásziban kendertörő {kender mállató, kender törető) malmok működtek. Pincén kásaőrlő malom volt. Losonc-Apátfalván 6 ütőre járó lóhere karlót építettek a vízimalom mellé. A deszkának szánt fát a losonci fűrészmalomban dolgoztatták fel, melyet szintén víz hajtott. A malom berendezéséről, felszereléséről csupán egy forrást találtunk. A halászi (Ludányhalászi) malomban, 1851-ben, az alábbiakat írták össze: öt fogas kerék, - tíz csap, - kőpadok, - öt garat, - öt teknő, - öt kéreg, - öt garat tartó, - kendertörető két bakra, - egy kis szoba, mely a molnárlegény lakása, - száz kilás kasznyi, - két darab egyenként 25, egy darab 12 és egy 10 kilás szúszék, - egy vasas kila, - egy árpa csináló kéreg, - egy pitié láda. Az öt malomkő alsó és felső részeinek mérete: Első kő forgójának vastagsága 9 col, - második: felső forgója 9 és fél col, alja 2 col, - harmadik: forgója 10 col, alja 2 col, - negyedik: felső forgója 9 col, aljának vastagsága 5 col, - ötödik: felső forgója 5 és fél col, alja másfél col. (6) b. Szárazmalom A fentebb bemutatott táblázat szerint a szárazmalmok aránya elenyésző volt a vízimalmokhoz képest. Néhány kerületben (sztregovai, gyarmati, kékkői, losonci) egyetlen szárazmalmot sem találtak az összeírok melyre rovást vethettek volna ki. A rovások nagyságából ítélve a sziráki kerületben volt a legtöbb szárazmalom, ezt a szécsényi, nógrádi és a füleki kerület követte. A malombérleti szerződések között ritkán találtunk olyat, amelyet csak szárazmalom bérlésére kötöttek volna. Többségüknél a két malom bérlője azonos személy volt. A szárazmalmok a vízimalmok mellett helyezkedtek el, használatukra többnyire csak akkor került sor, ha az utóbbiak árkában a kerek forgatásához nem volt elegendő víz. A szerződések szerint a szárazmalmot, a gabonát őröltetőnek a lóvagy ökörfogatával működtették, ritkán a molnár is kölcsön adta lovait, de ezért külön díjazás járt. c. Szélmalom Eddigi ismereteink szerint szélmalom Herencsényben és Tereskén volt. Az előbbi településnél a történeti források nem említik, meglétére csupán abból következtethetünk, hogy az egyik dűlőt még napjainkban is Szélmalom dűlőnek nevezik. A tereskei szélmalomra bővebb adatokkal rendelkezünk. A malom tulajdonosát, 1863-ban, a községi bíró magához hívatta, mert az a gyanú merült fel ellene, hogy az uradalom egyik pajtáját testvérével felgyújtotta. Tillicsek Vince kosatkai (Morvaország) születésű molnár, az egyik kérdésre az alábbiakat válaszolta: „Én bevallom az igazat amint volt, a kérdéses nap délután Steiner Tereskei korcsmáros korcsmájába mentünk, és Steinernek fűrészét, mely igazítás végett nálunk volt, haza vittük, a korcsmában ketten 5 itcze bort fogyasztottunk el, mikoron haza felé indultunk Jóska testvérem ösztönzésére, de azért is, mert még szél nem fújt, és a malomban nem őrölhettünk - a korcsmába maradtunk." A szélmalom megléte még egyértelműbb abból a válaszból, melyet a bírónak arra a kérdésére „mi vagyonod van" adott: „Atyám elhalván öt testvérek együtt birjuk a Tereskei határban egy kisajátított téren lévő szélmalmot. Van Puszta Szátokon egy házunk, melyre ez ideig 300 új forintokat fizettünk, és van több szátoki és tereskei lakosokon, mint egy 1200 új forintig követelésünk. " (7) 115
