Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Zólyomi József: Nógrád megyei malombérleti szerződések a 19. század közepéről

XXV. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2001 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Nógrád megyei malombérleti szerződések a 19. század közepéről Zólyomi József A ritkán fellelhető 13-14. századi Nógrád megyei írott forrásokban is találhatunk utalásokat az Ipoly folyó mentén épült malmokra. Gyakran a települések egymás között vetélkedve igyekeztek bebizonyítani, hogy kinek volt először malma. A kőváriak, a balassagyarmatiakkal pereskedve olyan iratokat mutattak be, a 19. század közepén, a hatóságoknak, melyek szerint az ő malmuk századokkal előbb fennállott mint a gyarmatiaké. „Hogy pediglen Kóvár századokkal előbb, mint sem B.Gyarmath létezik, ki teczik Gara Palatínusnak 13-dik Századba Kővárról datált metalissából, mely a Honthi Archívumba, Luka Nemzetség régi írásai között 1-ső szám alatt létezik, - ki teczik B.Gyarmathnak Catholicus Szent Egyházi Matriculájából is, hogy Gyarmath előtte csak filiálissa volt Kővárnak, és így későbben eredvén, malmai is későbben lettek." - olvashatjuk a kőváriak beadványában/^ A középkori malmok számát megközelítőleg sem ismerjük, de az ekkor még sűrűbben elhelyezkedő, kislétszámú Nógrád megyei településeken, már egy jól kiépített malomhálózat meglétét feltételezhetjük. A malmok számát a 16-17. századi török háborúk jelentősen lecsökkentették, hiszen a 18. század elején - a mai megye több mint száz településén - csupán 32-ben találtak malmot az összeírók.

(2) A törökdúlás következtében elnéptelenedett, majd újratelepített települések földesurai között egy nagyobb arányú birtokaprózódást figyelhetünk meg a 18. század elejétől. Öröklés, vásárlás, ajándékozás révén a települések többségének 2-3 vagy még ennél is több földesura volt egyidőben, akik a jövedelmező malomépítésről nem szívesen mondtak le. Ennek eredménye, hogy egy-egy településen még a 19. század közepén is 2-3 malom működött, természetesen más-más földesúr tulajdonában. Tanulmányunkban nem Nógrád megye malmainak történetét kívánjuk összefoglalni, hiszen források hiányában erre nem vállalkozhatunk. Vizsgálatunk a malmok múltjának csupán egy szűk időszakára, a 19. század közepére terjed ki. Az időhatár kiválasztásában az a tény segített, hogy ebből az időből - a történeti Nógrád megyéből - több mint száz malombérleti szerződést találtunk kutatásaink során. A szerződésekből megismerhetjük a kor malomtípusait, a malom tulajdonosa és a bérlő kötelezettségeit, a jövedelmek megoszlását, a molnárok lakáskultúráját, más források felhasználásával az ekkor még működő malmok jövőjét. Az 1840-1865 között készült malombérleti szerződéseket 3-6-9-12 évre kötötték. A bérlet kezdetének és megszűnésének napjai mindig az adott év Szent György napjára (április 24.) esett. Felvetődik a kérdés, hogy a 18. vagy az ezt megelőző századokban, a malombérleti szerződéseket mindig ilyen rövid időszakokra kötötték-e. A kérdés feltevését az indokolja, hogy a 17. század közepéről ismerünk egy olyan szerződést, amely szerint a malom bérlőjogát a molnár utódai fiúágon örökölhették. Balassa Bálint, 1664-ben, engedélyt adott Molnár Mihály molnárnak, hogy Kékkőben egy malmot építsen. Az ekkor fiúágra szabályozott bérleti szerződést a 19. század közepéig nem változtatták meg, az abban foglalt jogok és kötelezettségek Molnár Mihály molnár későbbi leszármazottjaira is érvényesek voltak.

(3) Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, ha a malom tulajdonosának egyenesági leszármazásában változás nem történt, akkor a bérleti szerződések gyakori megújítására sem került sor, a bérleti jogot a 113