Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Békepártiak önmagukról

Kossuth és a Békepárt viszonyára a kortársak közül csak Irányinál, Horváthnál és Madarásznál találunk némi utalást. Irányi egyedülállóan úgy véli, hogy a Debrecenbe érkezett képviselők többsége Kossuth ellen volt. A többség nem hitt a fegyveres harc sikerében, és annak ellenére békét akart, hogy Windischgrätz nyíltan elutasított mindenfajta békekísérletet. Irányi szerint a békepártiaknak gyűlölniük kellett Kossuthot, mert nem akart alkudozásokba bocsátkozni. De miért gondolja azt Irányi, hogy a politikai ellenfelet gyűlölni kell, miközben Kossuth valójában kész 48-as alapon alkudozni! Horváth Mihály is osztja Kazinczy Gábor nézetét, mely szerint a Békepárt Madarász megbuktatásával valójában Kossuth pozícióját akarta meggyengíteni, mert úgy vélte, hogy az nem akart alkudozásokba bocsátkozni, és a bécsi udvar sem tárgyalt volna vele. Ezért Kossuth távozásával (bukásával) elhárult volna az akadály a béke megkötése elől. Akik ezt gondolják, azok nem veszik figyelemben a tényeket, nevezetesen Windischrgätz januári üzenetét, melyben fehéren-feketén megmondja, hogy csak a teljes alávetés fogadható el az udvar számára. Horváth szerint ahogy nőtt Kossuth népszerűsége, úgy nőtt elbizakodottsága, becsvágya, hiúsága, lenézése is mások irányában. Ezért is ragaszkodott Madarászhoz, mert az minden körülmények közt hű maradt hozzá. A Kossuthot védő Kovács Lajos szerint a Békepárt kezdetben gyenge volt, de még így is sokkal erősebb, mint a republikánus flamingók, a Madarász-féle párt. Ezért amikor a parlament Debrecenbe költözött, a képviselők többsége kész volt 48-as alapon békét kötni, és ezt a január 13-iki ülésen el is határozták. Kossuth tehát békét akar, még az „unbedingte Unterwerfung" után is. Kovács szerint ennek az az oka, hogy Kossuth a téli nagy csalódások után már fontosabbnak tartja a biztos békét, mint a kockázatos háborút, arról nem is beszélve, hogy ha Kossuth békével biztosítani tudja a 48-as jogokat, nagyobb hős lesz, mintha háborúzna. Ez persze így nem állja meg a helyét, hiszen 1849 elején semmi esély nem volt egy tisztességes béke megkötésére, és Kossuth sem hajszolta a dicsőséget. Kovács gondolatmenetének a lényege, hogy a Békepárt a „forradalmi frakcióval" Kossuthért versengett és nem Kossuth ellen működött. De ha ez így van, akkor Kazinczy, sőt Hunfalvy is miért akarták őt mindenáron lemondatni? Kovács nem ismerhette Hunfalvy és Kazinczy visszaemlékezéseit, de a köztudatban valószínűleg az a nézet terjedhetett el, amit ez utóbbiak is képviselnek, s Kovács ezért próbálja meg feloldani a köztük feszülő ellentétet. Nem tagadja, hogy Kossuth hatalmát végzetesnek tartották, ezért törekedtek a mielőbbi békére. Ugyanakkor tiszta szívvel hitték azt is, hogy Kossuth a kibékülés egyedüli akadálya, ezért hatalmának megdöntését hazafiúi kötelességüknek tartották - egészen szeptemberig. Szeptemberben, a háború kitörésével minden megváltozott. Kossuth tehetségével, tömegekre gyakorolt hatásával elengedhetetlenné vált a védelmi harc sikeres megszervezésében. Ezért védték Kossuthot vészes környezete ellen, és oly elemek befolyásától, mint Irányi vagy Madarász. Úgy véli Kovács, hogy ha nem került volna sor fegyveres összecsapásra, ha nem lett volna szükség Kossuth szervezőkészségére, ha Windischgrätz nem ragaszkodott volna a feltétlen megadáshoz, és a 48-as törvények megtartásával békét lehetett volna kötni, akkor a Békepárt „Kossuth bukását, esetleg hatalmának megtörését, a katonai beavatkozást, katonai dictaturát és ha kell minden ilyes előmozdítást hazafi érdemnek és nem bűnnek tartott"

(47) volna. Madarász viszont éppen ellenkezőleg vélekedik Kossuth helyzetéről. Szerinte a Békepárt 1849 februárjában még olyan gyenge volt, hogy a flamingók nem tartottak tőlük, ráadásul meg voltak győződve, hogy amíg Kossuth kitart azon eszmék mellett, melyeket eddig is képviselt, és melyeket a radikálisok is helyeseltek, addig nem is tudnak megerősödni, ezért Kossuthra sem lehetnek veszélyesek. Ezek szerint Kossuth a radikálisok és nem a békepártiak nézeteit vallotta, mint ahogy azt Kovács Lajos mondja? A naplóíró Hunfalvy viszont bízik Kossuth józanságában, ezért a fegyveres puccs helyett arról akarta Bezerédjn keresztül Kossuthot meggyőzni, hogy ha személye lenne a béke akadálya, akkor önszántából mondjon le. Hunfalvy Kossuth félreállását-félreállítását csak akkor tartotta reálisnak és szükségesnek, ha győzelmünk után megkezdődnek a tárgyalások. Mivel az események máshogy alakultak, úgy döntöttek, hogy Kossuthot mindaddig védik, míg a harc szempontjából szükség van rá, és míg távol lehet tartani a radikálisoktól. Ez egy darabig sikerült is, mert Madarász megtámadása után Kossuth 109