Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)
Történelem - Puntigán József: Dokumentumok az országváltás idejéből
XXV. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2001 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Dokumentumok az országváltás idejéből Puntigán József Nem nehéz elképzelni azt az állapotot, amit az I. világháború befejezése után érezhették azok a lakosok, közöttük Nógrád-megye északi területein is, akik városait, falvait idegen katonaság szállta meg, s ez egyértelművé tette számukra azt, hogy otthonuk többé nem lesz Magyarország része. Érthető az is, hogy természetes, emberi ösztöneire hallgatva a hatalmi érdekek érvényesülését csoportokba, társaságokba tömörülve próbálták érvényesíteni. Rövid idő alatt szervezetek sokasága alakult meg többé-kevésbé azzal a céllal, hogy visszaállítsa az eredeti állapotokat. Több volt közöttük olyan is, melyről a magyar kormánynak is tudomása volt, sőt tevékenységükhöz anyagi támogatást is nyújtott. A trianoni békeszerződés megkötésével a szervezetek többsége megszűnt létezni. Tevékenységükről a budapesti Országos Levéltárban gazdag dokumentumgyűjtemény áll az érdeklődők rendelkezésére. Működésüket szlovák szemszögből pl. Juraj Krämer foglalta össze (1) , aki a szervezetek kialakulásának okát három tényezőben látta: 1. A szlovák értelmiség még nem volt eléggé öntudatos, s nagyobbik részük „magyarizált" volt. Hozzáteszi azonban azt is, hogy rendkívül gyorsan feléledt. 2. Az országban (Csehszlovákiában) maradt magyar tisztviselők száma, melyek közül sokan voltak elmagyarosított szlovákok, akik az ország megalakulása után elveszítették addig betöltött tisztségeiket. 3. Az új államhatalom hatalmát a szociális helyzet miatt lázongók elnyomásával is biztosítani akarta, ami főleg a vidéki lakosságban okozott csalódást és elégedetlenséget. (A szervezetek pedig itt érték el a legjobb eredményeket) Az alábbiakban a szervezeteket, az általuk Felvidékről s benne Nógrádról, Losoncról összegyűjtött érdekesebb jelentéseket foglaltam össze. „Magyarország területi épségének ligája"-nak (2) megalakulását. Nógrád vármegye törvényhatósági bizottsága 1919. november 18-án hozott határozatával köszöntötte és csatlakozott hozzá. A határozat első része felrótta azt a passzivitást, mellyel az ország az október 28-a után történteket szemlélte „... bár a nemzet gyenge perceiben történt cseh betörés megalázásai hozzá szoktatták a legnagyobb igazságtalanságok néma és keserű szemléléséhez - nem hallgathat akkor, mikor nemzetének meggyilkolása van immár írásba fektetve... ". A vármegye támogatásáról biztosította a békefeltételek megváltoztatására irányuló törekvéseket. Azért is érdemes részletesen idézni a határozat szövegét, mert abban egy történelmi áttekintést is találunk a régió nemzetiségi viszonyairól és történelméről: „Nógrádvármegye területe hegylánczok által földrajzilag van elválasztva Felsőmagyarország tótságától. Világos bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy a honfoglalás alkalmával tótok, vagy bármely szlávok itten nem laktak. A cserhát bérczeit borító tölgyesek, az Ipoly folyó medrét környező lápok védelmében avar gyűrűk húzódtak meg, s a vármegye északi, ma tótok által lakott részein lassú beszivárgás, betelepülés útján helyezkedett el a tót lakosság. Ennek bizonyítéka a tót falvakban gyakran található sok magyar családnév s az a tény, hogy Pohár, Szinobánya, Divény 9
