Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Tóth Tamás: A városfejlődés két útja Nógrád megyében: Balassagyarmat és Losonc a XIX-XX. század fordulóján I.

25. Vojtkó István: A balassagyarmati vasúti csomópont története 1891-1966. Balassagyarmat, 1966. Kézirat. 7. p. 26. Majdan János: A vasúti csomópontok településfejlesztő hatása a Dunántúlon. In: Rendi társadalom-polgári társadalom 4. Mezőváros-kisváros. Szerk.: Mikó Zsuzsa. Debrecen, 1995. 191-207. pp. 27. Vojtkó István: A balassagyarmati vasúti csomópont története 1891-1966. Balassagyarmat, 1966. Kézirat. 18. és 27-28. pp. 28. Pálmány Béla: A nógrádi mezővárosok társadalma (1820-1870). Budapest, 1990. 124. p. 29. Mikszáth Kálmán: A gyarmati vásár vagy gyereket kérek kölcsön. In: Utazás Palócországban. Vác. 1996. 30. Beluszky: i. m. 103.p. 31. A Magyar Szent Korona Országainak Hitelintézetei az 1894-1909. években. Magyar Statisztikai Közlemények. Új Sorozat. 35. kötet. Budapest, 1913. 32. Magyarország a XX. században. Főszerkesztő: Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 1997. 2. kötet. 655. p. 33. A települések háztartására vonatkozó adatok forrásai: Magyarország városainak háztartása az 1910. évben. Magyar Statisztikai Közlemények Új Folyam 58. kötet. Budapest, 1916. és Magyarország községeinek háztartása az 1908. évben. Magyar Statisztikai Közlemények Új Folyam 39. kötet. Budapest, 1913. 34. NML XXXII. 10/b 3. d. 66. (Vegyes Gyűjtemény) Kosztolányi Gyula: Előtanulmány Balassagyarmat nagyközségnek rendezett tanácsú várossá leendő átalakulása ügyében. 1910. 35. Magyarország városainak háztartása az 1910. évben 108*. p. 36. Bartha Lajos: Losoncz. In: Nógrád Vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Budapest, 1988. 682686. pp. 37. NML VI. 3. (Vegyes megyei politikai gyűjtemények 1872-1906) Hanzély Gyula programbeszéde Balassagyarmaton. 1901. szeptember 8. 38. NML V. 71. 26/1887, 59/1890, 42/1892, 87/1892, 84/1899, 105/1906, 148/1908, 128/1911, 11/1913, 35/1914, 219/1914; NLHH 18/1887, 44/1889, 36/1890, 14/1891, 26/1912, 10/1914, 11/1914 39. Az aszódi és a losonci vonal megnyitása után, pl. 35 vasutast helyeztek Gyarmatra. NLHH 34/1897 40. Balassagyarmat története 896-1962. Főszerkesztő: Balogh Sándor. Balassagyarmat, 1977. 239. p. 41. Salgótarján bevonását a népességszám változás összehasonlításánál ez a két szempont is indokolttá teszi. 42. Kövér György: Ötven óriás. Iparvállalati toplisták Magyarországon a 20. század első felében. In: Múltunk (XLV) 2000. 3. szám. 86-123. pp. 43. Beluszky: i. m. 113. p. 44. Két településen jelentősen nőtt ebben az időszakban a lakóházak száma. Losoncon 1910-ig 12,6%-al, Balassagyarmaton ennél is gyorsabb ütemben 23,58%-al. Salgótarjánban nem mutatható ki jelentős változás. De ezek az adatok a lakosság számának növekedésével összevetve értékelhetőek igazán. Salgótarjánra inkább az elvándorlás voltjellemző, az 1,3%-os népességnövekedés pedig nem rontott a lakáshelyzetén. Balassagyarmaton ugyanakkor 2257-el (+27%) laktak többen, mint tíz évvel korábban, Losoncon ez a növekedés majdnem elérte a 29%-ot. A lakások száma csak Gyarmaton tartott ezzel lépést (itt csak 3%-al nőtt ennél gyorsabban a népesség, míg Losoncon 16%-al) - ez még úgy is jelentős eltérés, ha nincs adatunk a lakások méreteiről, szobaszámáról. Magyarázatul szolgálhat erre az is, hogy a Losoncra betelepülők többsége a helyi gyárakban helyezkedett el (1900 és 1910 között 1711-ről 2746-ra nőtt az iparban foglalkoztatottak száma) a munkások pedig sehol sem tartoztak az új házakat építők közé, erre inkább az őket alkalmazó gyárak vállalkoztak. De Losoncon még 1911-ben is csak tervek léteztek 130 munkásoknak szánt bérlakás építéséről - a monográfia a jövő tervei című rovatban foglalkozik ezzel. Ha 77