Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Horváth László: A jobbágyi kolerafelkelés 1831-ben

hírek szerint. A járvány nagyobb területre terjedt ki, maga a parasztfelkelés csak öt felvidéki megyére, Zemplén, Abaúj, Sáros, Szepes és Gömör vidékére, hol a parasztság összetétele miatt még némileg nemzetiségi jelleget is öltött a megmozdulás.

(5) Ha a kirobbant lázadás intenzitását a Dózsa felkeléshez hasonlítottam, a megtorlást is hasonlíthatom a Dózsáék leverését követő bosszúálláshoz. A „piszkos munkát" már az adott megyék megrettent és bosszúszomjas nemessége elvégezte 1831 augusztusában, de még az öt megyére kiterjedő statárium feloldása után is hozott Eötvös Ignác báró, királyi biztos 119 halálos ítéletet. További 4000 embert ítéltek börtönre, s a vidéken suhogott a vessző, zúgott a bot.

(6) Grieger Ferenc plébános feljegyzéseiben részletesen foglalkozik az „epekórság" vagy „ragadványos epemirigy" ellenszereivel, a védekezés gyógymódjával. 1831-ben nemcsak ő tapogatózott a sötétben, hanem a magyarországi orvostudomány is. Ennek ellenére a felkelők által még tudatos népirtással is megvádolt magyar közegészségügyi szervezet mindent elkövetett a kór leküzdésére. Nemcsak a legkiválóbb hazai orvosok figyelme fordult a betegség felé, próbálták a védekezés lehetőségeit megállapítani, a megfelelő terápiás eljárást kidolgozni, de a névtelenségbe temetkezett korabeli vármegyei és városi fizikusok, sebészek, magánorvosok is tiszteletreméltó önfeláldozást mutattak. A kolera elleni védekezés terén id. Lenhossék Mihály, Pólya József és Echstein Frigyes végzett úttörő munkát.

(7) Híres a müncheni Pettenhofer önmagán végrehajtott kísérlete, mellyel azt bizonyította, hogy a vírus jelenléte mellett a betegség kifejlődéséhez szükség van a nem megfelelő közegészségtani állapotra és a leromlott, alultáplált szervezetre.

(8) A XVIII. századi pestisvészeket követően évtizedekig szüneteltek Magyarországon a nagyobb járványok. A kolera teljesen új és ismeretlen betegségként ütötte föl a fejét 1831-ben. A kór már javában tombolt az országban, mikor az orvosok és a hatóságok még arról vitatkoztak, hogy fertőző-e a betegség. Hosszú ideig tartotta magát a müncheni orvosiskola álláspontja, amely szerint a kolera nem ragályos, hanem széthurcolható, „transzportálható" betegség. Ezen felfogást követte az a közigazgatási védekezés, mely szándékosan zárt el falvakat, családokat, embereket a külvilágtól, azon téves hitből kiindulva, hogy a kolerát ember adja át embernek. Bebizonyosodott, hogy az ázsiai kolera (choiera asiatica) igen súlyos fertőző betegség. Kórokozója (vibrio choiera, vibrio comma) szájon át terjed és a bél lúgos közegében gyorsan szaporodva toxinokat termel, amelyek felszívódva súlyosan károsítják a központi és vegetatív idegrendszert. A jellemző tünetek súlyos esetben gyorsan követik egymást, a csillapíthatatlan hasmenés, rizsié-szerű széklet, nagyfokú hányás, ájulás, a test lehűlése és a szervezet vízháztartásának felborulásával órák alatt bekövetkezhet a cyanosis, görcsös állapot, delírium és halál. A betegség kórokozóját elsősorban a megbetegedett személy széklete terjeszti, de igencsak elősegíti az ivóvíz szennyezettsége, a higiénia hiánya, étrendi, magatartási szokások.

(9) Nógrád vármegye a járvány tanulmányozása céljából Baintner Ferenc vármegyei második főorvost Rimaszombatba küldte, egyúttal a szomszédos, Heves, Borsod és Gömör vármegyével a közlekedést teljesen leállította. A megye határán mindenütt fegyveresek őrködtek, s az érkező utasokat 10-20 napra sebtében felállított veszteglő intézetekbe utasították. Betiltottak minden csoportosulást, elmaradtak a búcsúk, de még a mátraverebélyi Szentkúthoz való zarándoklást is megtiltották. Az intézkedések azonban megkéstek. Balassagyarmaton és több községben már július 13-án fellépett a kór. A Losoncra áthelyezett gyűléseken megyei járványbizottságot választottak, betiltották a templomi istentiszteleteket. Július 19-től minden községben egy házat járványkórházzá alakítottak át, a holtesteket legalább nyolc lábnyi mély sírban rendelték eltemetni. Augusztus 11-től beszüntették a már céltalan kordon fenntartását, helyette az országutakra kettős őrséget rendeltek, községekbe belépni csak egészségi bizonyítvánnyal lehetette

10) Szeptember elejére Bérczy főorvos jelentéséből tudjuk, hogy visszaesett a járvány intenzitása. Szeptember 7-től szüntették meg a helységek zárlatát, de szórványosan még ezután is jelentettek megbetegedéseket, halálesetet. Tragikus módon az legutolsó napok áldozatai között találjuk Pauer György vanyarci seborvost és Lipthay Sámuel orvosnövendéket. Szeptember végére megszűnt a járvány.'"^ 26