Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Közlemények - Bozó Gyula: 1956 egyetemista szemmel

A Budapesti Pártbizottság és a Fővárosi Tanács azt javasolja, hogy a lakóbizottságok szervezzenek lakóőrséget, és akadályozzák meg, hogy fegyveres elemek a házakban elrejtőzzenek. * - Egyesek azt mondják nem Rákosi a hibás, hanem a környezete. - Nem így van. Rákosinak egy személyben volt meg a hatalma. Még a lelkek felett is uralkodott. Rákosi minden embert olyannak tekintett, amilyenek környezetének tagjai voltak. Környezete pedig csupa gazemberből állt. - Vajon van-e bűntudata? - Kinek? Rákosinak, vagy a környezetének? - Ki tudhatja, a sors alakítja-e az embert, vagy megfordítva, az. ember a sorsát? * Pontosan délben ebéd a menzán. Paradicsomos káposzta üresen, vagyis kenyérrel. Mint tegnap. Feri bácsi, a felszolgáló mosolyog J. G. „megint?" kérdésére. * Ez idő alatt több társával különös dolgok történtek. Fegyveresek lettek. J. R., E. K, A. P., Ö. K, L. K és P. F, a könyvtárszakos. Karabéllyal a vállukon jelentek meg délután a kollégiumban. * A XI. kerületi rendőr-főkapitányságon, a Zsombolya utcában jutottak a puskákhoz, ott osztották. Felfegyverezték az egyetemistákat. -Kik? - Azok, ott. -Kik? - Valakik. De nemcsak az egyetemistákat látták el fegyverekkel, hanem mindenkit. Az kapott puskát, géppisztolyt, aki kért. * Főleg a fegyver-ellátásból kimaradottaknak aggálya amiatt, hogy ezután fegyverekkel kell együtt élni, létezni... * - A hatalom nem feltétlenül erőszak. - Mikor nem az.? - Akkor, ha magasabb rendűnek ismered el. Letéteményesnek erkölcsileg és racionálisan. - Akárki akármit mond, a forradalom mindig a zsarnokság műve. Mint ahogyan a háború is az. Ha nem volna zsarnokság, forradalom sem lenne soha. Kisebb összecsapások esetleg lennének, de háború és forradalom soha. * Este írta a tegnapit, ma írja a mait. Nagy szerencséjének tartotta, hogy írhatja a rajta kívül történteket. 1956. október 25-ének, a magyar történelem egyik legszörnyűbb napjának eseményeit. * Már kora délután óta téma városszerte a Parlament előtti lövöldözés, a délelőtti vérengzés. Járdákon, az utcák kövezetein, kapualjakban szemtanúk (s nem szemtanúk) taglalják a megdöbbentő eset részleteit. Megtudható az elbeszélésekből, hogy a sortüzek a Parlamenttel szembeni épületek tetején dördültek el, mely után a tömeg egy pillanatig döbbenten állt, majd mindenki rohanni kezdett. Összevissza szaladgáltak a szerencsétlenek, bújtak volna, de nem volt hová. Többen a földre vetették magukat, hiába. Teljes fejetlenség. Pánik. Csak kevésnek sikerült közülük a Parlament, illetve a Földművelésügyi Minisztérium épülettömbjeinek védőszárnyai alá menekülni. Több mint százra tehető a halottak száma. 193