Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Közlemények - Soltiné Késmárky Dóra, Késmárky Mátyás, Késmárky István: A Nógrád megyei Késmárky család krónikája

JEGYZETEK i. Az OL H7 1848 133. sz. irata is erre a családra vonatkozik. ii. A szerző is beismeri, hogy nem tud mit kezdeni az általa is ismert sükösdi adatokkal. iii. Kempelen téved a címeres nemeslevél dátumát és Nógrád megyei, valamint Szepes megyei kihirdetését illetően is (előbbihez kölcsönvette a K. Albert féle, utóbbihoz a Kézmárszky György féle adatokat). Ugyancsak téved, hogy János nemességszerző utódjai Nógrád megyéből származtak volna el Pozsony megyébe. Helyesen hivatkozik viszont a család 1820-as és 1885-ös nemességigazolásaira, de az előbbi tartalmát biztosan nem ismerte, mert abban - pontosabban az abba betétként bemásolt 1755-ös Pozsony megyei bizonyságlevélben - világosan le vannak írva a család korai generációi. iv. Az Országos Levéltárban sikerült megtalálni késmárki Késmárky Zsigmond berhidai és gutori földbirtokos egyik leszármazottjának, Revisnyei Reviczky Irmine-nek az ősfa igazolását, a Titkárság I. 261/1893 számú ügyirat csomagjában. Szerinte ők a Trompler Késmárky családból erednek! A tájékozatlanság meglepő, de bizonyos, hogy az igazolást kiadó Belügyminisztérium is felületesen járt el, csupán azt kifogásolta, hogy az anyakönyvben szereplő „nemes úr" megjelölés a keresztelő pap magánvéleménye... v. Egy lehetséges magyarázat: A Bács-Bodrog megyei ág „ősanyja" (Osgyány Ágnes), aki valószínűleg jóval fiatalabb volt első férjénél, két fiával hamar megözvegyülhetett. Az 1841-es nemesi összeírásban Késmárky István - tehát egy második férj - özvegyeként szerepel (Dudás [5, 6J). Ennek az Istvánnak a kiléte egyelőre bizonytalan. Az általunk ismert három lehetséges személy valószínűségi sorrendben a következő: (1) az első férj Lőrinc István nevű öccse („ellene" szól, hogy 1777-ben bátyjaival együtt az ő nemességét nem igazolták, talán akkor már nem élt). (2) K Andrásnak a családfa első oldalán található egyik dédunokája. (3) késmárki Késmárky János nemességszerző Berhidáról elszármazott dédunokája (róla csupán annyit tudunk, hogy 1755 előtt született egy másik Késmárky családból). Ez utóbbi esetben érthető lenne, hogy nevelőapjuk tiszteletére a fiúk a berhidai előnevet kezdték használni. vi. Valószínűbb, hogy a név csupán a származási helyet jelöli. vii. Valószínű, hogy a Jakus Lajos által is [8] idézett, 1690-ből származó, Szécsény várának 1663 előtti állapotátvizsgáló tanúkihallgatási anyag (Forgách családi levéltár, OL, P 287, 11. es. C Nr. 19) erre vonatkozóan szintén pontos adatokat tartalmaz: „... Haller famíliának [György, Sámuel földesurak] fél híján huszonegy esztendeig volt... néhai Késmárky Albert deák tiszttartója." „... Albert deák idejében az új szőlőktől fogva az úsztató felé az ivó kútig szántottak Haller família részirül ... Ugyan ott az ivó kút mellett volt egy füves kerté, s ugyan azon füves kert mellett volt gyümölcsöskert. Az ivó kúton felül ismét... Géczy Gábor úr majorja s ... [Késmárky tiszttartó] majorja. ... Ezeknek szomszédságban volt egy pajtás kerté is." [Ha Nagy Iván adata pontos, akkor Albert nem sokkal 1663 előtt „igazolhatott át" Lónyay Annához. Megjegyzendő még, hogy Szécsény várát 1663-ban a törökök (1552-1593 után) másodszor is elfoglalták húsz évre, ami az ottani magyar lakosok sorsát alapvetően befolyásolhatta...] 777