Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: A szabálytalan ember. Gróf Forgách Simon (1669-1730) kuructábornok tanulságos életpályájának összefoglalása

lekedett a fejedelem, hogy „Forgách gróf személyében olyan tábornokot kaptam, aki eléggé járatos volt a hadviselésben és a lovasság vezetésében, és tudta hogyan kell a németekkel bánni. De konok, heves és indulatos volt, és megfoghatatlan ellenszenv vezette Bercsényivel szembe".

(15) A tiszttársai a koroncói csatavesztés okát - ahol a kuruc gyalogság legjobban felfegyverezett színe-java veszett el - abban látták, hogy Forgách előzetes magyarázat nélkül tárgyalást kezdett a szembenálló Viard tábornokkal. Andrássy István szerint a tisztek „összejátszással gyanúsították Forgáchot, és teljesen elvesztették a bele helyezett bizalmukat".'

16) A tiszttársak értetlenül fogadták a gyalogság hadrendbe állításával kapcsolatos elképzelését. Már ekkor vizsgálatot és nyomozást kértek, de Rákóczi „nem tartotta elegendőnek tekintélyét, ismertségét, hogy törvényesen eljárjon ellene".

(17) Az 1705. január és szeptember között betöltött erdélyi főparancsnokság sem hozott sikert Forgách számára. Az erdélyiek nem fogadták szívesen, mert indulatosnak tartották. A baj további bajjaljárt. Az idegen környezetben Forgách „részegeskedésre" adta magát, és borközi állapotában kötekedett. A lovassággal boldogult, de a „gyalogságot nem ismerte". Mindez miatt a rövid erdélyi tevékenysége rossz helyzetbe hozta az 1704. július 8-án erdélyi fejedelemmé megválasztott Rákóczit is. „Az erdélyiek idegent láttak Forgáchban, azt hitték uralkodni akar fölöttük, én pedig - írta Rákóczi - törvényeik ellen támogatom őt. Ha szemrehányást tettem Forgáchnak viselkedése miatt, csak olajat öntöttem a tűzre, mert nem válogatta meg sem szavait, sem panaszait a nyilvánosság előtt, ez pedig rossz hatást keltett." Ráadásul amikor apródját - Tóth Andrást - személyes megbízottjaként tisztelgő látogatásra küldte ellenfeléhez, az Erdélyben csatázó Rabutinhoz és feleségéhez, betelt az erdélyiek pohara. Az ellenséggel minden udvariaskodó gesztust ők fölöslegesnek tartottak. Újra felvetődött ebből az irányból is a bizalmatlanság Forgách iránt.

(18) Később - 1705 őszén - az erdélyiek már a fejedelemben is gyanút akartak kelteni a tábornokkal szemben, az elégedetlenség nyílt kitörését csak Rákóczi személyes közbeavatkozása tudta megakadályozni.

(19j A kuruc tábornokok közti viszályt azonban Rákóczi sem kerülhette el. Forgách és a kuruc vezérkar - a változó összetételű haditanács, amelynek tagjai kötött leggyakrabban Bercsényi, Bottyán János, Esterházy Antal található - között a parancsnoki és a személyes viszony Esztergom ostromának előkészítésekor - 1706. augusztus-október - és az ostrom idején szakítássá fajult. Bercsényi és Forgách között újra személyeskedéssé fajuló, ellenségeskedés alakult ki. Az utóbbi nem volt hajlandó tudomásul venni az előbbi utasításait, mondván az „nem főtábornoka a szövetkezett rendeknek". Bercsényi nem „tudta megemészteni" a rajta esett sérelmet, és nem fogadta el a fejedelem kompromisszumos, békítő álláspontját sem. A konfliktusba „belebetegedett és reszketés fogta el minden tagjában" úgy, hogy gyógykezelésre a lipótvári fürdőbe szállították/

20-' Rákóczi, mélységes elkeseredését Forgách sértődős viselkedése miatt, amit a továbbiakban tanúsított, így örökítette meg: „Forgách távol attól, hogy végrehajtsa parancsaimat, amelyeket akkor adtam neki, mikor Esztergomból elküldtem, Bazinba érkezett, fogadta Pozsony városának követeit, akik megállapodtak vele abban, hogy szabadon szüretelhetnek. Ugyancsak megsarcolta a várost ahol tartózkodott, s Modor és Szentgyörgy városokat is. Azután átment Ausztriába, elfoglalt egy kis fallal kerített várost, amelyben tönkretette a Bareith dragonyosezredét. Elküldött nekem néhány zászlót, de Esztergom elveszett, pedig megmenthette volna, ha legalább felgyújtja azokat a raktárakat, amelyekből Starhemberg élelmezte magát. Átvettem a zászlókat és megjutalmaztam a tisztet, aki hozta. Forgáchnak elrendeltem, hegy jöjjön hozzám Rozsnyó városába, Gömör megyébe, ahol az évvége előtt össze akartam hívni a szenátus ülését". Rákóczi soraiból mély csalódottság, megbántottság és elkeseredés egyaránt kiolvasható. Úgy tűnt, hogy ez a végső csepp, amely után a fejedelem az ellentmondásos Forgách irányában meghozta döntését. A kortársak véleménye megoszlott Forgáchcsal kapcsolatosan. Ezt a magatartást a későbbiekben a korszak hadtörténetírása, de a Rákóczi kor politikai eseményeit összefoglaló nagy történeti művek 12