Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Néprajz - Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor: Magyarok Nagyasszonya ábrázolása és népi kultusza a Palócföldön

Angyali szent kezek hordták azt e helyre, A Szűz Máriának dicsőítésére. Dicső szent Margit az Isten ujját látva, Az építést tehát e szent helyen folytatta. Terjedelmes zárdát s templomot épített S ez a hely Mária kedves kegyhelye lett. Nagy búcsújáró hely volt itt hajdanába, A tizenharmadik s negyedik századba. ^ ^ IV. Béla király tatárok előli menekülésének Borsod megyei útját is kisded Mária-kápolna jelzi Járdánházán 1874-ből. Térségünk további búcsújáró helyeinél, ha nem is a kegyhely eredete, de kultusza szintén tartalmaz etnikus vonást. A Máriabesnyőről 1859-ben kiadott búcsús ponyva első énekének kezdő és befejező versszaka egyaránt így hangzik: „Jertek buzgó hivek / Szűz Máriához, / Besnyei Anyánkhoz, / Hű pátronánkhoz! / Üdvözlégy Mária / Népek nagy Anyja - / Ezerszer áldott légy / Szép szűz Mária!" A füzet egy következő éneke szintén a két szélső versszakban nevezi Máriát magyar megszólítással „Mennyei szent pátronánk"-nak. Majd a templomba érő zarándokok kegykép köszöntő éneke így kezdődik: „Üdvözlégy Mária, / Kegyes pátronánk". Az ének későbbi sorai egyértelműsítik a megszólítás nemzeti jellegét: „Téged jöttünk felköszöntem, / Égő szívvel üdvözleni. / Szent István királyunk / Téged választott / Pártfogójának és / lm megáldatott. - / Védője voltál, / Védője lettél / Mert mi értünk esedeztél. / Sír ez a bűnös nép, / El van hagyatva, / Ha őt nem pártolod / Oltalmadba fogadva. /Azért ne hagyj el / Szerelmes Anyánk! / Szerelmes jó, / Hű pátronánk! / Szegény bűnösnek ezer baja van, / El van búsulva, olly boldogtalan; / De ha Te hozzád küldi kérését, / Újra fölleli szent örömét. / Őrizd meg hazánkat / Háborúságtól, / Őrizz meg bennünket, / Minden csapástól. / Ne hagyd el veszni / Magyar népedet / Hűn tisztelő egyermekidet (sic!). (...)"

(59) Egy 1913-14-ben kiadott máriabesnyői emlékfüzet tartalmazza a „Legújabb ének az ezerkilencszáztizenharmadik évi nagy árvízről" szóló verses elbeszélést, amely az elemi csapást - mint a barokk Regnum Marianum kialakulása idején - a magyarság szentistváni örökségtől való elfordulásával magyarázza: „Már a rózsafüzért senki nem követi, Mert kezeibe venni mindenki szégyeli Szent István királyunk pedig ezt szerette, Ha csatára indult kardjára kötötte Vele is volt mindig a szép szűz Mária Az ő koronáját annak ajánlotta Minden vitézének olvasó volt kezén Amint elesett a harcnak mezéén (sic!). (...) Kérjünk bocsánatot a kegyes Istentől Mentse meg hazánkat minden veszélytől."^ Az egri Fájdalmas Boldogasszony búcsújáró hely egyik, 1871-ből származó ponyvafüzetében is nemzeti vonásra találunk: harmadik énekének címe: Kinek első szent királyunk...

(61J A „Szép új ének az Eger-Szalóki Boldogasszony képéhez" így kezdődik 1884-ből: 1. Téged jöttünk szűz anyánk köszönteni Nevednapján Szalókon örvendezni, 119