Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Kertész Róbert–Sümegi Pál. Az Északi-középhegység negyedidőszak végi őstörténete. Ember és környezet kapcsolata 30.000 és 5.000 BP évek között a szubkárpáti régióban

A pollenanalitikai eredmények alapján 15.000 BP évtől megközelítőleg 12.000 BP évig egy olyan erdőssztyepp, nyitott tűlevelű erdő vette körül a vizsgált régiót, amelyben az erdőterületeket Pinus, Picea, Larix és Betula (erdei fenyő, törpefenyő, borókafenyő, cirbolyafenyő, lucfenyő, vörösfenyő, szőrös nyír, stb.) fajok, míg a sztyeppfoltokat elsősorban Chenopodiaceae, Cyperaceae, Artemisia (libatopfélék, sásfélék és ürömfélék) fajok alkották. Mintegy 12.000 BP évtől a fapoUen aránya meghaladta a 60 %-ot. Elsősorban a Betula és a Larix pollen aránya emelkedett meg ebben az időintervallumban. A rendkívül kis pollenmennyiséget kibocsátó és rosszul fosszilizálódó Larix 10 % körüli dominanciája a pollenspektrumon belül azt jelzi, hogy a vörösfenyő volt az uralkodó növény a lombkorona szintben. 9.600 BP évtől drasztikus változás indult meg a pollenkép összetételében: a vörösfenyő dominanciája visszaesik, ezzel egyidőben a Pinus, Betula fajok pollenaránya ugrásszerűen megnő, pernyemaximum alakul ki, és a páfrányspórák (Filicales) aránya is kimagasló lesz. Valamennyi globális, illetve Közép-Európára, Kárpát-medencére vonatkozó éghajlati modell emelkedő hőmérsékletet rekonstruált ebben az időintervallumban mind az évi, mind a vegetációs periódusok tekintetében. Valószínűleg a növekvő hőmérséklet hatására a tajgaerdőben korábban spontán is kialakuló erdőtüzek felerősödtek, és egy igen jellegzetes, gyors vegetációváltozást okoztak. A növényzet változása mintegy 80-100 év alatt játszódott le, és a lombhullató fafajták, mint a Quercus (tölgy), Corylus (mogyoró), Tilia (hárs), Carpinus (gyertyán), Ulmus (szil) és a Fraxinus (kőris) térhódításához vezetett. A vegyeslombű tajgaerdő zárt lombos erdővé válása egyidőben zajlott a Sc, Ba, Mn, Fe és P maximum kialakulásával. Úgy tűnik, hogy az éghajlat megváltozása, a hőmérséklet emelkedése előbb a tajga záródásához, majd lombos erdei vegetáció kialakulásához vezetett. A vegetáció módosulása befolyásolta az avartakaró elemösszetételét, eltérő pH, mállási viszonyokat alakított ki, így a talajképződés is megváltozott, a podzol talaj barna erdei talajjá alakult át a tavi környezetben. Mit jelentettek ezek a változások a tó szűkebb és tágabb környezetében megtelepedett epipaleolit, illetőleg mezolit vadászó-halászó-gyűjtögető közösségek szempontjából? Azt, hogy a makroklimatikus változás hatására lokális és regionális környezetük teljes mértékben átalakult. A globális és fokozatos hőmérséklet növekedés következtében az epipaleolitikum végén-mezolitikum kezdetén zárt vegyeslombű tajga vegetáció jött létre a vizsgált területen, majd a kora holocénban ez a tajgaerdő lombos erdővé alakult át. Egyúttal a korábbi podzolos talaj barna erdőtalajjá vált. Mivel a vadászzsákmány egy jelentős része tajgaerdőhöz kötődő táplálkozást és életmódot folytatott, a változások hatására kipusztult a területről. A hőmérsékletváltozás által indukált környezeti változás tehát alapvetően átformálta a terület állatvilágát és ezzel összefüggésben a területen élő népcsoportok életét is. Ez az addig jellemző vadászati módszer, életmód, hagyományok kríziséhez vezethetett, és válaszút elé állította a 12.000-9.000 BP (13.000-7.000 cal ВС) évvel ezelőtt az Északi-középhegységben megtelepedett, zsákmányoló életmódot folytató népcsoportokat. A zárt és gazdag cserjeszintű, közép-európai típusú lombos fákból álló „őserdő" kialakulásával párhuzamosan a keleméri Kis-Mohos medrében mohaláp jött létre, a lejtők stabilizálódtak. A tűlevelű fáknak a kiszorulásával egyidőben a spontán erdőtüzek lehetősége drasztikusan visszaesett. Ennek ellenére az erdőtüzek nem szűntek meg, csak kifejlődésük és intenzitásuk csökkent. Rendkívül fontos, hogy ezeknek a kisebb pernyecsúcsoknak a maximumai (WILLIS et al. 1997, 745, 5. ábra) a tölgy (Quercus) pollen mennyiségének visszaesésével és a mogyoró (Corylus) növekedésével mutatnak összefüggést 8.000-6.000 ВС között. Hasonló változásokat lehetett kimutatni más észak-alföldi paleoökológiai lelőhelyek (pl. Bátorliget, Csaroda) esetében is. Ugyan a magyarországi mezolit lelőhelyek őskörnyezeti vizsgálata (KERTÉSZ 1996, KERTÉSZ et al. 1994, 1994a, 1994-1995) még kezdeti fázisban van, de az -79-