Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Grin Igor: Egy sarkadi mesemondó

XXIII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1999 Egy sarkadi mesemondó Grin Igor Az Alföld tágabb térségein illetve annak délkeleti, békési részén értékes epikus néphagyományt - ezen belül népmesekincset - őrzött meg emlékezetében az itt élő soknemzetiségű lakosság. Népi alkotók sora élt és él ma is vidékünkön. A múlt században KALMANY Lajos jelentős erőfeszítéseket tett, hogy a mai megyeterület déli részén felgyűjtse a magyar szájhagyományt, de gyűjtésének legnagyobb része sajnálatosan kéziratban maradt, nem válhatott a kutatást serkentő erővé. Közelmúltbéli példaként pedig elég csak a románul és magyarul egyaránt meggyőzően fogalmazó, kiemelkedő méhkeréki román mesemondó individuum GURZAU Vasile illetve FARKAS Andrásné DRAGOS Zsófia nagybánhegyesi, szlovák és magyar nyelven kitűnően mesélő szlovák asszony nevét említenünk.

(l) Azt hihetnénk, hogy e pozitív példák a kutatásnak a népmese iránti erőteljes érdeklődését jelzik. A valóság azonban az, hogy a kutatás e fontos, a népi képzelet szárnyalását és a kisebbségek anyanyelvének erejét (vagy éppen ellenkezőleg: hanyatlását) egyaránt sikerrel argumentáló műfajt korunk sem részesítette a jelentőségét megillető figyelemben. A kutatás elmaradásának okai között - egyebek mellett - a hazai nemzetiségek népköltészeti hagyományaival kapcsolatos szkepszisről is szólnunk kell. Nemzetiségeink népköltészetének mélyfúrása még a hatvanas években is váratott magára, s nem egy jeles kutatónk sokáig megkérdőjelezte a nemzetiségi szájhagyományok autentikus voltát. A népmesének mint a népköltészet fontos műfajának hosszantartó mellőzöttségéhez'^ a népmese lenézettsége, olykor a hordozó nemzetiségi szigetnyelv erőtlensége, s az ebből fakadó adatközlői bizonytalanság is hozzájárult.<

3

> Halmozott kutatási nehézségekkel kellett számolniuk a hazai cigányság hagyományos kultúráját kutató nem-cigány kutatóknak még a közelmúltban is.W A hazai cigánykutatás egyik úttörője, ERDŐS Kamill a Békés megyei cigányokat bemutató, 1959-ben megjelent tanulmányában „hálás, szép és élvezetes feladatnak" nevezi a békési cigány népmesék kutatását, ilyen munkálatról azonban nem tud.<

5

> Ezért különösen becsesek azok a Békés megyei eredmények, amelyek az itteni cigány népköltészeti kutatás eredményességét jelzik. A békési kutatók közül L. SINKÓ Rozália publikálta LOLLO címmel az első és mindmáig egyetlen cigány népmeséket és népmondákat is felölelő repertoárt.(

f>

> E kötet is jelzi, hogy cigányaink hagyományos népi műveltségének megőrzése nem igényli a roma nyelv feltétlen ismeretét.'

7

) Rövid dolgozatunk egy, a Békés megyei Sarkadon élő, cigány nemzetiségű, de magyar nyelven alkotó, idős mesemondóra kívánja irányítani a figyelmet. Sarkad, az egykori hajdú-település ma megközelítően tizenegyezer lelket számláló, feltörekvő kelet-békési kisváros, amelynek történetét a jeles történész, MÁRKI Sándor írta meg.W A település epikus szájha-49-