Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Balogh Zoltán: Egy losonci vaskereskedő útja az önállósodásig

Vasárnaponként a hiányok összegyűjtése és a meglévő készlet felmérését végezték, amelyből a főnök összeállította a rendeléseket. A levélmásolást nagy kínnal járt, mert Rollernek olyan olvashatatlan rossz írása volt, hog a címzettek nem ritkán újabb olvasható leírást kértek a tételekről. Búsbak már vagy negyedik vasárnapját töltötte újhelyén, amikor délelőtti szabadságot kért, hogy templomba menjen. A katolikus Koller azonban rámordult, hogy akkor menjen, mikor ő, a fél 12-es misére. Az evangélikus Búsbak ezt mintegy meg sem hallva letette kötényét és elment a templomba. Koller szigorúan őrködött a bolti bevétel felett, megkövetelte, az ellenőrzésre szolgáló comptant könyv pontos vezetését: az eladott tárgyak minőségének, mennyiségének súlyának és árának bejegyzését. Aki ezt elfelejtette vagy azonnal nem teljesítette, azt a főnök földig lehordta. „Jaj volt mindnyájunknak este a cassa felszámolásánál, ha egy krajtzárig nem egyezett, ha több volt a pénz, hátha még kevesebb lett volna? Ott vetkőztetett volna le mindnyájunkat." A 6 hét próbaidő letelte után Búsbak bement főnökéhez, az elégedett-e vele, és határozza meg évi fizetését. Koller hosszas beszédben szólt igyekezetéről, ügyességéről és használhatóságáról. Kifogásolta azonban nagy elbizakodottságát, fejességét és dacoló természetét. Hiányolta a múlhatatlanul kívánatos alázatos engedelmességet és a főnök és családja iránti tisztességes nyájas magaviseletet. Búsbak visszautasította a vele szemben felmerült kifogásokat. „Én... dacoló nem vagyok, de rabszolgája sem óhajtanék lenni senkinek, jó erkölcsöm, s kötelmem hű betöltését szigorúan tartom magam előtt, a tisztelet megadása ellen tudtommal senki ellen sem vétette, ez sohasem volt szokásom, mindenkinek megadom az illő tiszteletet, mert azt magam számára is mindenkitől kikérem... Szállásommal megelégedve nem lehetek tisztátlan volta miatt, továbbá a reggeli sem elégít ki, én reggel kávézni szoktam. De ha mindezekhez mint vádnor hozzá kell szoknom, Pesten mint kereskedő segéd 300 forintért nem szolgálok, hanem legkisebb igényem 400 Ft." A szállásról elmondottakra Koller nagyon meresztette szemeit, de végül megadta a kért 400 Ft-ot. Az egyik belépő segéddel a fösvény Koller aztán nagyon megjárta. Egy magyaros viseletbe, pitykés dolmány, magyar nadrág, sarkantyús csizma, árvalányhajas pörgekalap öltözött alföldi fiatal ember jelentkezett nála. Koller el akarta küldeni, mivel ő kereskedő segédet fogadott fel és nem betyárt, a segéd addig nem volt hajlandó távozni, amíg az ok nélkül elküldött segédnek törvényben előírt 6 heti szállást, élelmezést és fizetést ki nem adja, és uti költségét, Karcagról ki nem fizeti. Koller dühtől tajtékozva kifizette az összeget, de azonnal bepanaszolta a városi kapitánynál a fiatal embert, hogy őt lakásán megtámadta és pénzt csikart ki tőle. Elmaradt azonban az ítélet, a segéd nemes lévén, ügyét az alispánnak adták át. A sok munka ellenére mégis volt mindennap vagy 2 órai élvezetes szabadság. A spiesburgerok délutánonként a városháza megetti ún. Zöldudvar kávéházában gyülekeztek feketére, köztük főnökük és neje is. A vasárnapi szabadidőben pedig a zugligeti Szamárfőhöz siettek kintorna mellett táncolni. A kínnal-bajjal kitöltött félév után Búsbak újabb állás után nézett. Októberben már Vácott Paár jóhírű vasüzletében dolgozott. Vác püspöki parasztváros és „mint minden más papi város inkább alvó mint életeleven lüktetésűnek mondható, és dacára annak, hogy a Duna mellett fekszik ipara és forgalma csendes forgalommal dicsekedhetett: „A püspök gróf Nádasdy Ferenc nem engedett át egy templomot az evangélikusoknak, de a katolikusok sem szerették, mert ő minden szükségletét Pestről és Bécsből fedezte, váci iparosnak kereskedőnek soha sem juttatott kereseti módot. Egyszer az éjféli mise alatt elraboltak 30000 forintját is. Búsbak elégedett volt váci helyzetével, de nyugtalanította jövő sorsa feletti aggodalma. Majdnem felcsapott egy -37-