Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Horváth István: Történelmi személyiség – irodalmi alak. Jókai Mór Rab Ráby (1879) regényének nógrádi vonatkozásai

Vonások Ócsai Balogh Péter arcképéhez Balogh Péter nógrádi, viszonylag jómódú, Kisbágyonban élő köznemesi családban szüleit. 1748. augusztus 14-én. A zavartalannak indult gyerekkort édesapja korai és váratlan halála felborította. A kijelölt gyám - Battik György - sokoldalúan támogatta, azonban Balogh Péternek öt éves korától kezdve nagy önállósággal kellett végigjárni életpályáját. A kisgyermekkor örömeit adó kisbágyoni környezetben elsősorban szlovák anyanyelvű társaival töltötte az időt. Ebből következően a magyarul hibásan beszélő fiúcskának az első iskolai éveiben a magyar grammatika és nyelv szabályait kellett elsajátítani. Az osgyáni alsó gimnáziumi években, jól felkészült tanárai segítségével sikeresen jutott túl ezen a feladaton. A későbbi éveiben is tudatossága mutatkozott meg abban, hogy ebbéli képességét tökéletessé fejlesztette: pozsonyi, nagyszombati akadémiai hallgató korában már közismerten híres képviselője a retorikának. Kiváló beszédeit, iskolai előadásait nemcsak magyar nyelven, hanem latinul, németül és az el nem feledett szlovák nyelven magával ragadóan tartotta meg. Az első akadályt, a nyelvi kommunikációs hiányosságát magas követelmény szintet állítva maga elé sikeresen vette. A feladat teljesítése során is kitűnt szívós, kitartó munkabírásával, és akaraterejével. Hátrányos helyzetének ezzel nem jutott a végére. Balogh Péter nagy családjában Miklós nevű őse római katolikus pap volt, sőt 1685-ben váci püspökké neveztetett ki. О azonban - apja, anyja révén - már az evangélikusok közösségébe kerülve élte le életét. II. József féle 1781-es vallási türelmet hirdető törvényeknek még az előszele sem érzékelhető. Azonban a nagy egyházi üldözéseknek lassan Nógrádban is vége lett a XVIII század elejére. Az evangélikus közösségek életét, működését már nem érte napi bántalom, de a pályakezdő fiatalember helyzete ennek ellenére nem volt könnyű. A kisebb vallási közösséghez tartozó Balogh Péternek jobban kellett munkájában is teljesíteni, mint a legnagyobb vallási közösséghez tartozó társainak. A korábban kifejlesztett szívósság és akaraterő együttes megléte azonban sikert hozott számára. A közhivatalnoki pálya - mint egyetlen lehetséges érvényesülési lehetősége - huszonegyéves korában, 1769-ben az aljegyzői feladatként, vagyis alacsony fokon nyílt meg előtte. A tehetsége, szakértelme, pontossága révén a kor szokásaihoz képest gyorsan lépkedett a ranglétrán: 1773-ban megyei főszolgabíró, 1783-ban nógrádi alispán, 1786-ban a magyar ítélőszék közbírája, 1788-ban a hétszemélyes tábla közbírája, 1791-ben II Lipót alatt torontáli főispán, 1793-1795 között Bécsben a királyi kancellárián dolgozott, 1802-ben zólyomi főispánná nevezték ki. A jellemét meghatározó céltudatossága ebben az időszakban újabb motívummal gazdagodott: a közhivatalnok munkájához elengedhetetlenül szükséges kompromisszumkötés képessége a gyakorlati munkában szerzett tapasztalatai révén alapozódott meg. Ezt a későbbiekben sokszor a szemére is vetették. Az utókor történetírói már nem e tulajdonság hasznosságát tartották személyes értékének, hanem úgy vélték, kompromisszum kötései - elsősorban a Habsburg-udvarhoz kapcsolódó munkaköreinek felvállalása lehetett ebben a döntő motívum végletesen szólva megalkuvónak minősítették. A kor viszonyainak ismeretében ma is nehéz e vitakérdésben állástfoglalni. Az életút a személyes, a közhivatalnoki, az egyházi feladatainak teljesítésének, politikai célkitűzéseinek ismeretében, és azok megvalósításában elért eredmé-20-