Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Nógrád megye országgyűlési követeinek alsóházi felszólalásai 1848 júliusa és augusztusa között

ha lehetne, az olaszokat támogatná. Am Bécset „nem az ausztriai ház akármelly tagjának szép szemei iránti sympathiából fogjuk segiteni, hanem mert fentartásunkra ezen politicát szükségesnek látjuk." (l6) A nógrádi honatyák közül csak Kubinyi és Pulszky vett részt a vitában, két ellentétes nézetet vallva. Kubinyi a segítség megtadása mellett emelt szót, hansúlyozva az osztrák kormány megbízhatatlanságát és a magyarság morális felelősségét: „nem feledhetjük azt, mit a múlt országgyűlés tett. Az emberi jog fentartása, az európai civilisatio örök időkre megalakítása, a magyar szabadság öregbítése s biztosítása tekintetéből felszólították ő felségét a múlt országgyűlés rendéi, hogy minden örökös tartományok számára polgári alkotmányt adjon; s azt sem feledhetjük, hogy a magyar nemzetnek akkori interpellátiója hatással volt Európa minden civilisait népe előtt. És ha akkor megadta volna ő felsége azt, mit megtagadni nem lehetett, mert megtagadni bűn volt, t.i. polgári alkotmányt adott volna az olasz nemzet számára, békés utón is ki lehetett volna egyenliteni a dolgot. De az akkori bureancratia fukarsága és ferde politikája miatt megtagadtatott az olaszoktól, a mit kértek. És vallyon mit kértek egyebet, mint azon alkotmányt, melly a magyarnak is megadatott, s hogy az olaszoknak meg nem adatott, csak a bécsi ministerium késedelmezésének s fösvénységének lehet tulajdonítani. Arra tehát, hogy az olaszok fegyvert fogjanak, mi is nyújtottunk alkalmat, nem csak a párisi nagy események; mert felhíttuk Olaszországot, hogy víjon szabadságáért; nyújtottunk alkalmat az által, hogy felhíttuk ő felségét az akotmányosság megadására, és a magyar ellenzék úgy nyilatkozott, hogy az ausztriai monarchia fenállása csak úgy lesz biztosítva, ha minden tartományok alkotmánnyal fognak ellátatni. Igaz, hogy azóta Károly Albert is beavatkozott, és most külellenséggel is van dolga az osztrák kormánynak; de nem lehet felednünk, hogy itt a főtényező az olasz nemzet függetlensége és szabadsága. És ez itten a főtekintet. Mellőzve azt, mi a sanctio pragmatica iránt az előbb felhozatott, szerettem volna, ha ezen kérdés szőnyegre nem kerül vala; mert a kérdés igen veszélyes, és akármit döntessék az el, következései lehetnek. {...} én azon vélekedésben vagyok, hogy ha csak akkor kellene védeni Magyarországot az ausztriai kormánynak s ő felségének, ha az olaszokkal a béke megköttetnék, szomorúan állna a mi dolgunk. Én azt tartom, hogy ez ő felségének kötelessége,mert a sanctio pragmatica szerint nem csak kül- de belellenség ellen is köteles az uralkodó ház védeni Magyarországot. És e tekintetben nem lehetek egy vélekedésben a közoktatási -, valamint a pénzügyministerrel sem, hogy ha pártoljuk az olasz nemzetet, a horvátot is pártolnunk kell. Ez nem áll, mert a horvát nemzet kapott polgári alkotmányt, mégis fellázadt, és kevesebbet akar, mint a mennyit kapott; ellenben az olasz nemzet függetlenségéért vív, különben nem lett volna kényszerítve fegyvert fogni. Tehát ezeket tekintetbe veszem, s azt mondom, hogy nem csak a mostani Olaszország, de Európának jövőjét is tekintetbe kell venni. Tehát az olasz nemzet és az ausztriaimonarchia úgy szinte Magyarországnak érdekében azt tartom, ahhoz nem járulhatunk, hogy katonai segedelmet adjunk az olasz szabadság és függetlenség elnyomására {...} azt tartom, hogy bármit teszünk, bármint iparkodunk, hogy a veszély elháríttassék, míg más politikát nem követ az ausztriai kormány, míg velünk kezet nem fog, míg az uralkodó ház tagjai között egyetértés nem lesz, addig czélunkat el nem érjük. „ (17) Pulszky Ferenc viszont a minisztérium politikáját jogi szempontból helyeselte: „.. .Károly Albert... nem szabadsághős, s ö a régi idők tartományokat foglaló politicáját követi, s országát nagyobbítani akarja, nem pedig a népek szabadságát garantirozni. És ezen királyt elismerik, mert van 100 ezer katonája. A sz.-marinói köztársaságnál nincs szabadabb elvű a világon, összes népessége mintegy ötezer lélekből áll, közöttök mindenki választó, s összejön az egész nemzet tanácskozni, mint mi hajdan Rákoson összejöttünk; senki nincs kizárva a közdolgok folytatásából, de még nem hallottam, hogy azon elvek iránt sympathiája volna a mivelt -197-