Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Gróf Forgách Antal (1819–1885). Igazgatósági elnök, mint „jószándékő dilettáns”

gyón nehéz volt megmaradni a császári főbiztosi állásban úgy, hogy az illetőnek véleménye és politikája legyen olyan kérdésekben, melyekben Bach ismét nemzetünk gyengítését célozta. E vigasztalan korszakban Forgáchnak gyenge ellenkísérletei, relatíve gerincesebb viselkedése a tót elkülönülési kérdésben a reakciós abszolutizmus sivárságában mindenesetre egy, bár szegénylombozatú, kis oázis".

(l6) Mikszáth Kálmán ,,A halál után" című Forgách Antal grófról szóló írása nekrológnak készült, három nappal halála után jelent meg a Pesti Hírlap 1885. április 5. számában. Alakja több Mikszáth-írásban is felbukkan. /A Lupcsek Jani házasodása с elbeszélés, A T. Házból с parlamenti karcolat/. Gyermekkorában átélt emléke, a kor közhangulata, az árulókkal szembeni megvetés légköre villan fel az idézett sorokból, melyet az első megyei közgyűlésben tapasztalt: „Egy emelkedett hely is volt a teremben. A legközepén cseresznyeszín mentében, arany ékszerektől csillogva ült egy ember. Anyám azt mondta, hogy ez a főispán. Szép aranyos kardja keresztbe fektetve hevert előtte. A kalpagja is ott volt a könyöke mellett, s a vakító fehér kócsagtoll megrengett rajta, (...) A főispántól jobbra egy másik nagyszakállú úr állt, és neveket olvasott fel egy papírosról. - Gr. Forgách Antal! - peregtette le harsányan a listáról. - Meghalt! - kiáltá rá száz meg száz torok." Ez az emlék akkor tört a felszínre Mikszáthnál, amikor Forgách Antal gróf mégegyszer meghalt, azaz 1885-ben. „Valóban, Forgách Antal már régen meghalt, sok-sok év előtt, s ha láttam is közöttünk járni-kelni, ha ösmertem, és hallottam is beszélni, de az már mind a halál után volt." Majd így folytatta: „Magas, erőteljes alak volt, széles, kövér arccal, kiülő, nagy kékes szemekkel. Súlyos léptei alatt szinte a föld rengett, tüskés szemöldjeit ha összehúzta, sötétté, zordonná lett a tekintete, villámok jelentek meg a szemekben. Fázni kellett a közelében. Nagy úr volt, helytartó volt, kancellár volt - beszélték -, a császár után az első ember. Egyszerre azután semmi sem lett... hát hazajött. Hiszen az volt, éppen csak az volt elhibázva, amikor a fényes útját futotta fölfelé, nem jutott eszébe, hogy haza is kell majd egyszer jönni. És hogy ő is ott van odahaza, ahol mi." Forgách Antal Nógrádban maradt, s megismerte mi a haza, „akit szeretni kell, hogy szeressen". Forgách gróf tehát „elkezdte kiengesztelni. S az kiengedett, de nagyon lassan és sohasem egészen. Gróf Forgách József lett a főispán, s az kinevezte Antal grófot tiszteletbeli főjegyzőnek, hogy mégis legalább a közgyűlésekre járhasson. A tiszteletbeli hivatalnoknak joga volt a tanácsteremben beszélni is, csak szavazni nem." Nógrád megye kiengesztelődése érződik Mikszáth utolsó soraiból: „Itt sem volt otthon, de most tán végre otthon van egészen. Mely befödi, a föld, mindent befedjen, ellenség lovának dübörgő patkója hagyja békén a földet, s a föld vegye át békén az ő porát magáénak"/

17) Gr. Forgách Antal, a nagybirtokos gróf, az elnök-igazgató, a megyebizottsági tag és testvére gr. Forgách József, a főispán képviselték az 1870-es évek megyei közgyűlésein azt a konzervatív szellemű polgári magot is, amely köré a kevés számú és hasonlóan gondolkodó középbirtokos csoportosult. Az új időszakhoz alkalmazkodva figyelemreméltó gazdasági pozíciókat töltött be Nógrád megyében. Tevékenyen vett részt 1870-től a kibontakozó banki és részvénytársasági életben. A korabeli vármegyei bankok alapító tagja, elnök-igazgatói székek tulajdonosa a Balassagyarmati Takarék és Hitelintézet Rt.-nél, a Losonci Gőzmalom Rt.-nél és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nél.

(I8) Forgách gróf magánélete is tükrözte a korszakban különcnek számító életfelfogását. Szakított családja hagyományával, és Rómában rangon aluli szerelmi házasságot kötött 1863. február 5-én. Van forrás, amelyik dátumként 1868. február 6-át jelöli. Felesége a prágai születésű Éderer Florentina (1843-1922), Éderer Gábor és Goldschmidt Anna leánya volt. Florentina 1861-ben házasságot kötött Glaser Józseffel, s házasságából született Ilona leánya (18611945). Forgách Antal 1878. február 15-én Schönbrunnban kelt engedély alapján fogadta örök-186-