Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Mikszáth Kálmán tanárai

SUHAYDA LAJOS (Névalak még: Suhajda) Selmecbánya, 1806. december 20 - Selmecbánya, 1872. július 11. Mikszáthot tanította: 1863/64-es tanév: latin nyelv, bölcsészet 1864/65-ös tanév: vallástan, latin , észtan 1865/66-os tanév: vallástan, latin, lélektan Életrajza: Halhatatlanságának magyarázata: ő még Petőfit is tanította a Líceumban s ugyancsak ő volt az aki Petőfit megbuktatta. Mindez azonban csak legenda, de ez bőven elég az örök élethez mifelénk. Különös pedagógusi pályafutás az övé. Apja Suhajda Máté szűcsmester volt Selmecen. Fiát a helyi iskolában taníttatta majd Pozsonyban fejezte be a teológiát. Bécsben és Jénában képezte magát tovább az ottani egyetemeken. Közben egy ideig 1827-ben Apostagon volt nevelő Prónay Kálmán házában. Ezt követte egy apostagi majd ceglédi lelkészkedés, amit is azért nehéz szívvel végzett, mert „egész életében a tótókhoz szított" s nehezen viselte a magyar közeget."

(4:,) Selmcbányára 1840. november 20-án nevezték ki s itt is tanított élete végéig. 1854-ben ugyan rövid időre otthagyta az iskolát, de 1858-ban visszatért. Közben igazgató is volt a líceumban, a 1841/42, 1844/45, 1847/48, 1849650, 1851/52, 1853/54-es tanévekben. Furcsa ember volt. Tanártársai szerint kitűnően felkészült, nagy tudású professzor, akitől a diákjai, ha akartak, nagyon sok tudományt kaphattak. Ugyanakkor egyáltalán nem volt kedve tanítani. A heti 18 kötelező óra helyett jó ha 10-12 órát adott. „A sok ülés, mondogatá, árt egészségének, de azért kurta kocsmákban, víg cimborák társaságában naponként éjfélig is elüldögélt" - idézi fel alakját igazgatója, Breznyik János.

(44) S ugyancsak ő az, aki már említett magyarellenességet is szóvá teszi. Ezt a líceumban, mégha visszafogottan is, de folyamatosan érzékeltette. „S hogy a tanulókra nem volt káros befolyással, annak köszönheti, hogy a tanári karban mindig voltak olyanok, kik hatását ellensúlyozták. "

(4S) Végrendeletében vagyonát elsősorban a Maticára hagyta, Selmecre szinte semmit nem hagyományozott. Művei: Der Magyaraismus in Ungarn, Leipzig, 1834. A magyarok ázsiai eredete és első európai működésükről. Pest. 1837. -176-