Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)
Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Mikszáth Kálmán tanárai
Mikszáth diákévei: Az 1863/64-es tanévtől az 1865/66-os tanévig BREZNYIK JÁNOS Iklad, 1815 - Selmecbánya, 1897. aug. Mikszáthot tanította: 1863/64-es tanév: egyháztörténet, hellén, nyelv, magyar történelem, magyar irodalom, magyar irály-gyakorlatok 1864/65-ös tanév: hellén, nyelv, magyar irodalom, magyar történelem, magyarhoni prot. egyháztörténet 1865/66-os tanév: hellén nyelv, magyar irodalom, magyar történelem, magyarhoni prot. egyháztörténet Életrajza: Diákéveit Aszódón, Selmecen és Pozsonyban töltötte. Végzés után két évig nevelő váró Dercsányi Pál gyermekei mellett Gödön. Majd a szokásos külföldi egyetemjárás következik: egy-egy évet hallgat Jénában és Halléban. 1842. február 9-én nevezték ki a selmeci líceumba a magyar nyelv és irodalom tanárának. Magyarul elmondott beiktató beszédében kifejtette, a görög és a latin nyelven kívül minden tantárgyat magyarul kell tanítani. О maga járt elől a példával. Számos tárgyat adott elő s mindent magyarul magyarázott diákjainak. Tantárgyai: észjog, államjog, népjog, magyarhoni prot. egyházjog, bányajog, Magyarország története, egyetemes történelem, statisztika, görög és héber nyelv, földrajz. Hosszú évekig ő vezette a líceumi magyar irodalmi kört. Az 1843/44-es és az 1846/47-es tanévben ő volt a líceum igazgatója. (A tanárok akkor egymást váltva, évente egy-egy évig igazgatók is voltak.) Nem tudjuk, mi volt a szerepe 1848-49-ben, de tény, hogy Világos után, hiába volt pozsonyi menlevele, elmozdították állásából, de legalább nem sorozták be az osztrák seregbe. Először nevelő volt a Sembery családnál, majd utána Békéscsabán tanított egy magániskolában, igen rossz körülmények között. 1858-ben hívták vissza Selmecbányára, ahol rögtön igazgató lett, vezette is az intézményt 1889-ig. Mikszáth diáktársa így emlékezett vissza rá: „Kossuth Lajos egy ízben állítólag így nyilatkozott, hogy Breznyik az az ember, aki külföldről nem pusztán annak hírét hozta, hogy volt Németországban, hanem hozott onnan három megkerülhetetlen kincset is magával: alapos tudományt, szilárd jellemet, és igaz ember- s hazaszeretetet is, s valóban, mintha e három drágakőből lett volna alkotva az az ember ... " (39) -170-
